Jim DeKorne - Pszichedelikus Sámánizmus

Download to read ad-free

Jim De KornePSZI CHE DE LI KUS SÁ MÁ NIZ MUS

Pszi chot róp nö vé nyek ter mesz té se, fel dol go zá sa és sá má ni al kal ma zá sa

Jim De Korne: Psy che de lic Sha ma nism The Cul t i va ti on, Pre pa ra ti on and Sha ma nic Use of Psy chot ro pic Plants © Jim De Korne, 1994

For dí tot ták: Me loc co Já nos, Nagy Mó ni ka

A bo rí tón a szer ző gyűj te mé nyé ből szár ma zó „Ped ro D.” fest mény lát ha tó. Il luszt rá ci ók: © John Me ga han, 1994.


„Utaz za tok pszi che de li ku san. ÉSSZEL!”

El bru jo (Wič háša Wakȟáŋ)


Bevezetés

A sá má niz mus messze túl mu tat a hét köz na pi va ló ság el‐ ső sor ban az énre fi gye lő transz cen den ci á ján. Ez a transz‐ cen den cia át fo góbb cé lo kat szol gál: az em be ri faj meg se‐ gí té sét. A sá má niz mus ál tal nyúj tott meg vi lá go so dás esélyt ad an nak lát ta tá sá ra, amit má sok sö tét ség nek ér zé‐ kel nek – ál ta la le het sé ges sé vá lik lát ni, „utaz ni” az em be‐ ri ség ér de ké ben, mely ve szé lye sen kö zel áll ah hoz, hogy el ve szít se min den kap cso la tát ro ko na i val, Föl dünk nö vé‐ nye i vel és ál la ta i val

1

Da ra bok ra tép jük a föl det, mér ge ket bo csá tunk ki – és ez az egész boly gót érin ti. A pszi che de li kus anya gok nak óri á si sze re pük lesz ab ban, hogy az em ber meg ért se, mi is tör té‐ nik va ló já ban.

2

A drá kói tör vé nyek, me lye ket a pszi che de li kus nö vé nyek el len hoz tak – ide ért ve a pszi che de li ku mok tu da tunk ra gya‐ ko rolt ha tá sát cél zó ku ta tá sok meg til tá sát, vég ső so ron azon a fé lel men ala pul nak, me lyet kul tú ránk: a va ló ság nak a dro‐ gok ál tal imp li kált új mo dell je iránt érez. Nyíl tan fo gal maz va: ha ko mo lyan ven nénk a pszi che de li kus pa ra dig mát, arra kény sze rül nénk, hogy tel je sen meg vál toz tas suk éle tün ket. Ne héz el kép zel ni en nél for ra dal mibb és ugyan ak kor kon ven‐ ci o ná lis szem pont ból en nél ve szé lye sebb és el nyo más ra ér‐ de me sebb fej le ményt.


A dro gok al kal ma zá sá val el ért tu dat ál la pot mó do su lá so kat a nyu ga ti tár sa dal mak ban ha lá los, ön csa ló il lú zi ó nak mi nő sí‐ tik, mi vel meg kér dő je le zi a

sta tus quo

-t

,

amit örök re megkell til ta nunk. A drog el le nes tör vény ho zást táp lá ló esz te len pá nik meg vi lá gít ja a nem zet pszi ché jé ben meg bú vó ijesz tő ir ra ci o na li tást. Be vett gya kor lat sze rint még a gyil ko sok is eny hébb bör tön bün te tést kap nak, mint azok, aki ket „tör‐ vény be üt kö ző” nö vé nyek bir tok lá sa mi att fog nak el. Amíg a gyil kos sá gért járó át la gos bün te tés az Egye sült Ál la mok ban hat és fél év, ad dig mond juk 700 tő

ma ri ju a na

bir tok lá sá ért nyolc év bör tön (a sza bad láb ra he lye zés min‐ den esé lye nél kül) a szo ká sos nak mond ha tó bün te tés. Tel‐ je sen mind egy, hogy a nö vé nyek még pa lán ták-e vagy ki‐ fej lett pél dá nyok, a szö vet sé gi kor mány mind egyi ket egy ki lo gramm po ten ci á lis ter mék nek te kin ti.

3

Az eff é le tör vény ke zés és az ezt él te tő el lent mon dá sos, ki‐ lú go zott ér ték rend sú lyo san el tá vo lo dott a va ló ság tól. Azok, akik nek szük sé ge van rá juk, és akik be tar tat ják őket, már el‐ ve szí tet tek min den em be ri pers pek tí vát, így ezek az el bor‐ zasz tó jog sza bá lyok már ré gen el ját szot ták a gon dol ko dó el‐ mék tisz te le tét és lo ja li tá sát. Az igaz ság ta lan ság rend re a tör vény irán ti meg ve tést szül. A hely zet iró ni á ja per sze ab ban rej lik, hogy a pszi che de li‐ kus anya gok ép pen ko runk leg ége tőbb em be ri kér dé se i re kí‐ nál nak vá laszt, mind kö zös sé gi, mind egyé ni szin ten. Fej lő‐ dé sün ket se gí tő gyógy szer ről van szó, még is le he tet len né tesszük meg szer zé sét, hasz ná la tát. Ez pe dig – leg alább is szá mom ra úgy tű nik – jobb eset ben a kró ni kus be teg sé get, rosszabb eset ben evo lú ci ós ön gyil kos sá got je lent. Lel ki és spi ri tu á lis ér te lem ben ki tel je se dett em ber nek ér‐ zem ma gam ma, hála az év ti ze dek re vissza nyú ló pszi che de‐ li kus kí sér le te im nek, még is én len nék az utol só, aki ezen anya gok hasz ná la tát min den ki szá má ra kö ve ten dő út ként


hir det né. Ezen anya gok a sze mé lyes út ke re sés ha té kony ka‐ ta li zá to rai le het nek. Vi szont, ha olyan sze mé lyek szer ve ze‐ té ben szí vód nak fel, akik még nem ké szek a be fo ga dá suk ra, ak kor bi zo nyí tot tan rom bo ló ha tá sú ak egyé ni és kö zös sé gi ér te lem ben egy aránt. Mind ez per sze nem a dro go kat, ha‐ nem az őket fo gyasz tók tu da tát mi nő sí ti, ezért a pszi che de‐ li ku mok el len ho zott re ak ci ós tör vé nyek egy sze rű jel zé sek‐ nek te kint he tők. Meg mu tat ják, hogy med dig kell még sa ját kul tú ránk nak fej lőd nie ah hoz, hogy e kér dé sek ben a pszi‐ cho ló gi ai ki fi no mult ság nak akár a leg mi ni má li sabb szint je it is el ér hes sük. Elég annyit mon da nom, hogy ne kem – szám ta lan tár sam‐ mal együtt – mély ér tel mű ta pasz ta la to kat nyúj tot tak a hal‐ lu ci no gé nek; hasz ná la tuk nél kül szin te biz tos, hogy sze gé‐ nyeb bek len nénk. Se gít sé gük kel tud tam meg, hogy az em‐ be ri tu dat az egy ség és so ka ság ál tal ha tá rolt vi lág ban tán‐ col, és hogy e so ka ság ban ér tel mes lé nyek él nek, akik az al‐ ko tó em ber szö vet sé ge se i vé te he tők. Az a leg el gon dol kod‐ ta tóbb, hogy ezek az ese tek ko ránt sem men nek rit ka ság‐ szám ba: má sok is ha son ló kö vet kez te tés re ju tot tak – füg get‐ le nül at tól, hogy hasz nál tak-e ké mi ai ka ta li zá tort. A misz ti‐ kus iro da lom vi lág szer te tar tal maz ide vo nat ko zó kép ze te‐ ket, s a mély lé lek ta ni ku ta tá sok, az össze ha son lí tó val lás tu‐ do mány és a sá má niz mus ada tai egy aránt erő sen alá tá‐ maszt ják:

könnyen le het, hogy ilyen ész le le tek al kot ják ma‐ gát a tu dat rej tett alap ját. A

tu dat leg mé lyebb vi lá ga i hoz való hoz zá fé rést meg til tó ir gal mat lan, fé le lem táp lál ta tör‐ vény ke zés ről könnyen ki de rül het, hogy a kor társ kul tú ra leg‐ ég be ki ál tóbb té ve dé se, s nem más, mint em ber lé tünk lé‐ nye gé nek ta ga dá sa. A ta ga dás pa to ló gi ai ér te lem ben a tu dat ta lan pszi ché be mé lyen be ágya zott há rí tó-me cha niz mus: a hi e del me in ket és meg szo ká sa in kat érő jo gos ki hí vá sok fel is me ré sé nek ir ra ci o‐ ná lis el uta sí tá sa. Az el uta sí tás pél dá ul az ál la po tuk ról tu do‐ mást ven ni nem aka ró al ko ho lis ták szo ká sos re ak ci ó ja. A ta‐ ga dás a mai vi lág ban jó val je len tő sebb prob lé mát okoz,


mint amit egyes füg gés ben élő szen ve dély be te gek té ves al‐ kal maz ko dá si tak ti ká ja je lent. Nem más ez, mint egy ra gá‐ lyos (s meg le het, ha lá los) kul tu rá lis meg be te ge dés. Sand ra Pos tel

De ni al in the de ci si ve de ca de

(Ta ga dás a dön tő év ti‐ zed ben) című esszé jé ben köz vet len össze füg gést mu tat ki a ta ga dás, a kul tu rá lis stra té gi át lan ság és a boly gónk egyen‐ sú lyát fe nye ge tő vi lág mé re tű gaz da sá gi vál ság kö zött: A ta ga dás ál do za ta az igaz ság fel dol go zá sa he lyett a las sú ön gyil kos sá got vá laszt ja. Élet stí lu so kat, kör nye zet‐ pusz tí tás sal járó gaz da sá gi cé lo kat kö vet ve ugyan így ál‐ dozzuk fel hosszú távú egész sé gün ket és jó lé tün ket az azon na li ki elé gü lés ol tá rán, de eb ből az üz let ből hi ány zik a hap py end.Az al ko ho liz mus ke ze lé sé ben lé te zik egy in ter ven ció né‐ ven is mert gya kor lat, amely nek so rán a csa lád ta gok és a ba rá tok egy ta nács adó se gít sé gé vel meg kí sér lik az al ko‐ ho lis tát ki zök ken te ni az el uta sí tás ál la po tá ból. Va la mi ha‐ son ló be avat ko zás ra len ne szük ség a kör nye zet pusz tu lás glo bá lis jár vá nyá nak meg fé ke zé sé re is.

Dön tő vál to zás csak ak kor le het sé ges, ha ele gen dő bá tor em ber is me ri fel a bajt, s vá lik tett rek ésszé... Egy szer vég re majd le vet‐ kőzzük a ta ga dást – mi egyéb vá lasz tá sunk is ma radt?

(ki‐ eme lés tő lem)

4

Bár ki, aki nek elég mer sze van far kas sze met néz ni a va ló‐ ság gal, be lát hat ja, hogy a ter mé sze ti em ber hasz ná la ta ál tal elő idé zett öko ló gi ai eró zió ön ál ló erő vé nőt te ki ma gát. Nem egy eset ben már azon va rázs ló ta nonc ok irá nyí tá sát is le ráz‐ ta, akik ere de ti leg az erő ket el sza ba dí tot ták. A ter mé sze tes rend sze rek az át té te le ző dés egy re gyor su ló fá zi sá ban van‐ nak mi köz ben az In di vi du a liz mus, a Na ci o na liz mus és a Ki zá‐ ró la gos ság ősi ra ga do zó pa ra dig mái szin te már min den je‐ len tő sé gü ket el ve szí tet ték. Tel je sen lé nyeg te len, med dig kí‐ ván juk ta gad ni: ezek nek a hi e del mek nek a túl élés szem‐


pont já ból igen ki csi az ér té kük még az egyén ré szé re is, s még en nél is ke ve sebb a tár sa da lom szá má ra. Ezen prob lé mák bár mi lyen va ló szí nű meg ol dá sa ma gá ban fog lal ja an nak fel is me ré sét is, hogy „egyet len rész sem vi‐ rá goz hat a töb bi ek ro vá sá ra úgy, hogy köz ben ne rom bol ná az egé szet”. A lé nyeg re szo rít koz va ezt úgy fog lal hat juk össze, hogy a vál ság a tu dat ban je lent ke zik: vál ság ban van kö zös aka ra tunk – ké pes sé günk arra, hogy meg ha lad va a köz vet le nül adott, nyil ván va ló nak tűnő ta pasz ta la tot erők rend sze re ál tal irá nyí tott boly gók ként fog juk fel ma gun kat. Ha a tu da tos sá gunk, és va ló ság ér zé ke lé sünk mód ja kó ro san el kor cso sul, ak kor az új pa ra dig ma meg ta lá lá sa, új he lyünk, új ön ké pünk ki ala kí tá sa az idő és az ese mé nyek sod rá sá ban, azon ke ve sek dol ga lesz, akik is me rik e té nye ket. A sá mán kul tú rák min dig is ama transz cen dens va ló ság ré‐ sze ként ha tá roz ták meg ma gu kat, me lyet mi, kis sé meg kés‐ ve, „ki tá gí tott tu dat nak” ne vez tünk el. Noha ezek a több nyi‐ re tör zsi tár sa dal mak a mi sze münk ben „pri mi tív nek” tűn‐ nek, ők azért meg őriz ték azt az íté lő ké pes sé get, me lyet mi már ré gen el vesz tet tünk – mind annyi unk ro vá sá ra. Ők nem sza kít ják ki ma gu kat kör nye ze tük ből, s gyak ran leg mé lyebb böl cses sé gü ket is pszi che de li kus ka ta li zá tor ral el ért fel is me‐ ré sek nek tu laj do nít ják. A ter mé szet szá munk ra nem meg erő sza kol ni, le igáz ni való el len ség: mi ma gunk va gyunk a ter mé szet, me lyet gon dozunk és für ké szünk. Nem volt ez is me ret len a sá má‐ niz mus ban, mely nek leg hi te le sebb for mái min dig is azt üzen ték, hogy az út so rán nél kü löz he tet le nek a szö vet sé‐ ge sek.A hal lu ci no gén nö vé nyek szö vet sé ge se ink, ahogy azok a ti tok za tos ta ní tók is, ra gyo gón s transz cen den tá li san, akik az ex ta ti kus szép ség nek és meg ér tés nek ab ban a kö ze li di men zi ó já ban szé kel nek, mely nek lé tét mind ad dig ta gad‐ juk majd, míg túl késő nem lesz.

5


Ha mi mind annyi an, a kul tú ra egé sze, va la ha egy ál ta lán haj lan dó ak le szünk fel ad ni az élet né hány leg fon to sabb ele‐ mé nek el uta sí tá sát, a vég re haj tás ra úgy tű nik ak kor sem ma rad sok idő. Ha az új tu dás kri ti kus tö me ge ide jé ben meg is nyil vá nul ah hoz, hogy meg aka dá lyoz za a glo bá lis élet‐ fenn tar tó rend szer to váb bi el kor cso su lá sát, en nek még a mai em be rek több sé gé nek éle té ben fel szín re kell ke rül nie. A ko ráb bi evo lú ci ós vál to zá sok ide jé vel mér ve ez az elénk tá‐ ru ló le he tő ség pusz tán a má sod perc tö re dé ké ig tart: a las sú mu tá ció év mil li ói a vá lasz tás egyet len fel gyor sult pil la na tá‐ ba sű rít ve, egy az anya gi lét től füg gő, fé lig tu da tos faj egyet len le he tő sé ge arra, hogy még egy pil la nat tal a fe nye‐ ge tő ki ha lás előtt vég re tu da tá ra éb red jen. Te ren ce Mc Ken na a leg főbb mai hir de tő je an nak az el kép‐ ze lés nek, hogy a pszi che de li kus dro gok ér tel mes hasz ná la ta a tu dás el nye ré sé nek egyik útja le het a ma ra dék idő ben – azok szá má ra, akik fel ké szül tek arra, hogy a ja vuk ra for dít‐ sák azo kat: A ké mi ai füg gés től egé szen az el foj tott pszi chó zi sig és ne u ró zi sig sok mo dern be teg ség nek gyógy ír ját je len ti a va ló sá gos koc ká zat nak a vál la lá sa, me lyet a pszi che de li‐ kus nö vénnyel át élt ta pasz ta lat köz vet len meg íz le lé se je‐ lent. A pszi che de li kus nö vé nyek mel let ti ál lás fog la lás egy‐ ér tel mű en drog el le nes ál lás pont. A drog füg gő ség szo ká‐ son ala pu ló, nem tu da tos, meg szál lott vi sel ke dés ered mé‐ nye, és pon to san eze ket a haj la mo kat mér sé kel nék lel ki al‐ ka tunk ban a pszi che de li ák. A nö vé nyi hal lu ci no gé nek meg tö rik a szo kás ha tal mát, és in dí té ka in kat az egyé nen be lü li, mé lyebb, ke vés bé ego cent ri kus, szé le sebb lá tó kö rű szem lé lő elé tár ják. Fe le lőt len ség vol na azt han goz tat ni, hogy nincs sem mi ve szély, de leg alább ugyan olyan tá jé ko‐ zat lan ság ról árul kod na, ha azt mon da nánk, hogy nem ér‐ de mes vál lal ni a koc ká za tot.

6


Ez a ra di ká lis és lát ha tó an ex cent ri kus gon do lat már leg‐ alább a hat va nas évek óta kí sért. A ké sei het ve nes évek ben az aláb bi for má ban buk kant elő: Az em be ri ség nek nagy szük sé ge van arra, hogy az élet óce án ján tö ké le te sít se na vi gá ci ós ké pes sé gét, s min den kí nál ko zó se gít sé get el kel le ne fo gad nia. Le het, hogy a tu‐ dat be fo lyá so ló dro gok drasz ti kus esz kö zök, de mi le het drá ma ibb a boly gón kat el bo rí tó prob lé mák nál? Az or vos sem ha bo zik, ha gyógy sze re ket kell ren del nie, mi ért ne ren del jünk gyógy szert a lé lek ba ja i ra, kü lö nö sen ak kor, ha tu laj don túl élé sünk a tét?

7

Az idé zet szer ző je a Ke ta min pszi cho te rá pi ás al kal ma zá sát ja va sol ta. Ez az ér zés te le ní tő szer ki sebb dó zis ban erős hal‐ lu ci no gén. John Lilly, aki e té ren ta lán a leg több ta pasz ta lat‐ tal ren del ke ző ku ta tó, vé gül is a Ke ta mint túl sá go san koc ká‐ za tos nak ta lál ta ilyen cé lok ra. Fel me rül a kér dés, hogy vissza vo nu lá sá nak fő oka va jon nem a sá má ni struk tú rá nak a vizs gá la ti cso port ból való nyil ván va ló hi á nya volt-e, hi szen en nek meg lé te elő se gít het te vol na a hal lu ci no gén ta pasz ta‐ lat kö vet kez mé nye i nek ke ze lé sét: So kan úgy érez ték, egy faj ta ro bot sze rű vi sel ke dés ál do‐ za tá vá vál nak, egé szen annyi ra, hogy úgy tűnt: ide gen erők ve szik át tes tük irá nyí tá sát.

8

A leg több em ber a fe jét ráz za en nek hal la tán, azt gon dol‐ va, hogy az „ide gen erők ál ta li meg szál lott ság” drog kel tet te hal lu ci ná ció. Pon to san ez az ér zé ki csa ló dás ra hi vat ko zó ma‐ te ri a lis ta hi tet len ség a prob lé ma ve le je. A szű ken ér tel me‐ zett kon szenzu á lis va ló sá gon túli él mé nyek psze u do-tu do‐ má nyos ta ga dá sá val egy re hát rá nyo sabb hely zet be hozzuk ma gun kat, egé szen fa junk ki ha lá sá ig. Vég ső so ron meg kell


kér dez nünk – mennyi re va gyunk ké szek arra, hogy el fo gad‐ juk egy má sik di men zió lé té nek hi po té zi sét: nem a mo no te‐ is ta val lá sok Po kol ról és Pa ra di csom ról szó ló üres sza va it, ha nem is me ret len ta pasz ta la ti va ló sá gok azon na li és sze‐ mé lyes meg is me ré sé nek le he tő sé gét. En nek a könyv nek egyik leg főbb té má ja egy út tal ma gá ban fog lal ja an nak el fo ga dá sát is, hogy ez a transz cen dens di‐ men zió, a ben ne la ko zó lé nyek kel együtt

va ló sá gos,

és hogya pszi che de li ku mok elő nyös hasz ná la tá nak leg főbb ki hí vá sa an nak meg ta nu lá sá ban rej lik, hogy ho gyan le het az ilyen fel is me ré se ket sa ját vi lág ké pünk be il lesz te ni. A „lény-je len‐ ség” ki hí vás aka ra tunk és ké pes sé ge ink előtt a tu da ti fej lő‐ dés egy újabb lé pé sé nek meg té te lé hez, mi köz ben ve szély‐ ben van fa junk túl élé se. A jó zan ész azt dik tál ja, hogy tér-idő di lem má ink leg több jé re a sá má niz mus tech ni ká i nak vizs gá‐ la tá ban rej lik a vá lasz, ez az, ami irány mu ta tó struk tú rá kat szol gál tat hat az élet be vá gó an fon tos új fel fe de zé sek hez. Ami e kér dé sek „tör vé nyes” vol tát il le ti, Noam Chomsky egy szer úgy fo gal ma zott: „Akik az or szá got bir to kol ják, meg vá sá rol ják a kor mányt is” „Nincs szük ség me te o ro ló gus‐ ra, hogy meg tudd, hon nan fúj a szél” – így Bob Dy lan. Elég nyil ván va ló, hogy ki nek az ér de kei sé rül nek itt, mint ahogy az is nyil ván va ló, hogy ugyan azok az erők húz nak hasz not boly gónk el pusz tí tá sá ból, akik el ko boz zák a va gyo nod és bör tön be zár nak, ha tá gí ta ni me red tu dá sod ha tá ra it. Ha eb‐ ből a szem pont ból nézzük, a pszi che de li kus sá má niz mus mű ve lé se egye ne sen er köl csi kö te les ség azok szá má ra, akik kel lő kép pen tö rőd nek a mi éle tünk kel ah hoz, hogy sa ját ju kat ki tel je sül ten, fé le lem és a kö vet kez mé nyek fi gye lem be vé te‐ le nél kül él jék le. A kö vet kez mé nyek újabb vá lasz tá so kat szül nek, és azok megint más kö vet kez mé nye ket: alig né‐ hány év szá za da még fő ben já ró bűn volt egy sze let ke nyér el lo pá sa. Mind ezek fi gye lem be vé te lé vel nagy saj ná la tom ra kul tú‐ ránk per le ke dő ter mé sze te rá szo rít arra, hogy sze mé lyes vé‐ del mem mi att ki je lent sem: noha e könyv tár gya jo gi lag kér‐


dé ses té má kat is érint, ám – ér tel me zé sem sze rint – le gye‐ nek bár egyes nö vé nyek lát szó lag „tör vény te le nek”, a ter‐ mé szet té nyei és az ezek re vo nat ko zó (igaz vagy ha mis) em be ri gon do la tok je len leg nem es nek ilyen kor lá to zás alá. Min den ki ren del ke zik az zal az alap ve tő jog gal, hogy eldönt‐ se, mi hez kezd az zal, amit ol va sott, de en nek sem mi köze a fen ti ek hez. Az én fe le lős sé gem ott vég ző dik, ahol a tiéd kez‐ dő dik. Azok, aki ket tett re csá bí ta nak az itt ol va sot tak, sa ját el ha tá ro zá suk ból cse lek sze nek, és dön té sük nek min den kö‐ vet kez mé nyét vál lal ni uk kell. Mind annyi an ma gunk va gyunk a sá má ni di men zi ók ban, és csak há lát ad ha tunk ezért az is te nek nek.


Jegyzetek:

1. Ha mer, M. (1980)

The Way of the Sha man

(A sá mánútja) Har per & Row, San Fran cis co, 139. old. (Ma gyar ki‐ adás 1997-re vár ha tó az Édes víz ki adó nál) 2. Mc Ken na T. (1991) „Sac red Plants and Mys tic Re a li ti es, ” (Szent nö vé nyek, misz ti kus va ló sá gok)

The Ar cha ic Re‐ vi val,

(Az ősi új já szü le tés) Har per, San Fran cis co, 249. old.3. Pot ter ton, R. (1992) „A cri mi nal sys tem of jus ti ce, ” (Bű‐ nös igaz ság ügyi szisz té ma)

Play boy,

Sep tem ber, 47. old.4. Pos tel, S. „De ni al in the de ci si ve de ca de,” (A ta ga dás a dön tő év ti zed ben) Brown, L. (1992)

Sta te of the World,

Nor ton, NY, 3. old.5. Mc Ken na, T. (1992)

Food of the Gods

(Is te nek ele de le). Bán tam, NY, 274.old.6. Mc Ken na, T. (1991) „Plan/Plant/Pla net, ” (Terv/Nö‐ vény/Boly gó) uv.

The

Ar cha ic Re vi val

(Az ősi új já szü le‐ tés) Har per, San Fran cis co, 219. old. 7. Moore, M. (1978)

Jour neys into the Bright World,

(Uta zá‐ sok a vi lá gos ság vi lá gá ba) Pára Re se arch, Rock port, MA, 53. old.8. Ugyan ott, 167. old.


ELSŐ RÉSZ

A sámáni hipotézis

Nem vál to zott a vé le mé nyem ab ban a te kin tet ben, hogy [az LSD fel ta lá lá sa] az em ber leg ér té ke sebb fel fe de zé se. Sze rin tem az el telt évek nek csak annyi a ta nul sá ga, hogy nem való min den ki szá má ra. Ren ge teg őszin te sé‐ get igé nyel, hi szen oly könnyű fél re ve zet nünk ma gun‐ kat, ám nem tu dom, mi is ér het ne fel iga zi ter mé sze tünk és cso dá la tos uni verzu munk nagy sze rű sé gé nek fel fe de‐ zé sé vel.

Stola ro ff, M., idé zi Pe ter Staff ord

Ma gic Grams: In qui ri es in: Psy che de lic Cons ci on sness,

Roset ta Fo li os, Berke ley, 334. old.

A pszi che de li kus dro gok naiv vagy rek re á ci ós hasz ná la ta sen kit sem tesz szent té vagy sá mán ná. Ha még is így vol na, ak kor 1967-ben Bay Area (San Fran cis co-i öböl) kör nyé kén Du nát le he tett vol na re kesz te ni szen tek kel és sá má nok kal. A ha gyo má nyos sá má ni tár sa da lom ban sa‐ já tos ha gyo mány, tör té net, rí tus és gya kor lat lé te zik – en nek cél ja a meg bíz ha tó és hosszan tar tó bel ső és kül‐ ső kö rül mé nyek ki ala kí tá sa, mely ben a dro gos ta pasz ta‐ lat ér tel mez he tő és irá nyít ha tó.

Gra cie és Zar kov (1985) „Psy che de lic drugs and sha ma‐ nism”,

No tes from Un der ground,

Berke ley, 1. old.


ELSŐ FEJEZET

A megváltozott tudatállapotok

Szá mos ku ta tó fel fi gyelt a pszi cho ak tív drog él mény kul‐ tú rá tól és tör té ne lem től füg get len ha son ló sá ga i ra, egye te‐ mes jel le gé re. Man dell (1978) pél dá ul a „transz cen dens ál‐ la po tok” mö göt ti kö zös neu ro bio ké mi ai össze füg gé se ket vizs gá ló kli ni kai és kí sér le ti fel mé ré sek át ta nul má nyo zá sa után meg ál la pí tot ta, hogy „a vi lág kép va la mi agyi mo le ku‐ lá ris köz ve tí tő se gít sé gé vel áll össze.”

1

Noha ez a könyv a nor má lis tól el té rő tu dat ál la po tok el éré‐ sé hez al kal maz ha tó pszi cho ak tív nö vé nyek hasz ná la tát mu‐ tat ja be, hiba vol na ilyen ta nul mány ra vál lal koz ni anél kül, hogy elő ször meg ne vizs gál nánk az em lí tett nö vé nyek is‐ mert ha tá sá ból ere dő pszi cho ló gi ai és fi lo zó fi ai kö vet kez mé‐ nye ket. A pszi chot róp nö vé nye ket hasz ná ló sá má ni kul tú rák

majd nem uni ver zá lis

hi e de lem rend szer rel ren del kez nek a nö vé nyek kel és a raj tuk ke resz tül meg nyí ló tu da ti vi lág gal kap cso lat ban. Ez már ön ma gá ban is el gon dol koz ta tó tény, mely az em be ri lé lek szer ke ze té nek fon tos vo nat ko zá sa i ra vi lá gít rá. Annyi min den eset re biz tos, hogy lé tez nek a nyu‐ ga ti tu do mány ál tal ko mo lyan szin te még so sem ta nul má‐ nyo zott va ló sá gok – mint ha va la mi ta bu val áll nánk szem be, mely tilt ja, hogy ko mo lyan ve gyük a bi zo nyí té kot, mert ha hi te les nek bi zo nyul, tel je sen fel for dít hat ja az ön ma gunk ról


al ko tott ké pet. Köny vünk rész ben ezt a mu lasz tást igyek szik pó tol ni.Az itt kö vet ke ző ti zen két tör té net né hány elő ze tes lé lek ta‐ ni adat be mu ta tá sá ra szol gál, me lyet tu do má nyos kö rök ben jobb eset ben rend el le nes nek vagy pa ra nor má lis nak, rosszabb eset ben fél re ve ze tő szél há mos ság nak ne vez né‐ nek. Mind egyik sa ját sze mé lyes, szub jek tív éle tél mé nyem, leg jobb ké pes sé gem sze rint, a va ló ság nak meg fe le lő en me‐ sé lem el őket, noha né hány apró rész le tet az óta ho mály ba bo rí tott a sok el telt év. Pél dá ul a nyol cas szá mú tör té net pon tos évé re nem em lék szem, 1970 és 1973 kö zött tör tén‐ he tett va la mi kor. A tör té ne tek lé nye ge azon ban pon to san úgy áll itt, aho gyan em lé ke ze tem be vé ső dött.


1. AZ ELSŐ LSD UTAZÁS – A MENNYEIUNIVERZUM

1964 ok tó ber 25-én kö rül be lül dél után fél négy és éj fél kö‐ zött ta pasz tal tam meg elő ször az LSD ha tá sát. Hu szon hét éves vol tam, a San Fran cis co Sta te Col le ge an gol sza kos vég ző se ként Berke ley ben él tem má so dik fe le sé gem mel. Dick ba rá tom sze rez te a dro got a ké sőbb hír hedt té váló szer ző, Ken Ke sey is me rő se i től. Ak kor az LSD még le gá lis volt, s ren ge te get cik kez tek róla mind a nép sze rű, mind az „un der ground” saj tó ban. Nem ze dé kem szám ta lan töb bi tag‐ já val együtt en gem is igen ér de kelt ez az új anyag, mely ál lí‐ tó lag ké pes sé tesz a transz cen dens va ló ság meg ta pasz ta lá‐ sá ra.Dic kék la fa yet te-i há zá ban nyel tem le a kis kap szu lá nyi aci dot. Hát ra dől tem a ké nyel mes, öreg fo tel ben, amíg ő a ház kö rül tett-vett per cen ként meg áll va, hogy el len őriz ze, mer re ha lad a „trip”. Ma már tud juk, hogy a „set” és „set‐ ting” [kb. „hely szín és be ál lí tott ság”] dön tő en be fo lyá sol hat‐ ja a pszi che de li kus él ményt. A „set”, a sze mé lyes vá ra ko zá‐ sok összes sé ge, és a „set ting”, a kör nye zet, mely ben a drog be vé tel re ke rül ál ta lá ban be fo lyá sol ja a be lő lük szár ma zó él‐ mény mi nő sé gét és faj tá ját. Bár ak ko ri ban még fo gal mam sem volt set ről és

set ting ről,

már az első LSD uta zás meg‐ mu tat ta, mennyi re fon to sak. Éle tem nek ab ban a kor sza ká ban mély sé ge sen von zód tam a ke le ti val lá sok hoz, és ami kor a drog el bo rí tot ta a tu da to‐ mat, kezd tem meg ta pasz tal ni azt az ál la po tot, ame lyet csak a

sa mad hi

szó fed iga zán: „a jóga gya kor lá sá nak leg vég‐ sőbb ál lo má sa, mely ben el tű nik a sze mé lyi ség és össze ol‐ vad a me di tá ció tár gyá val”. Ak kor elő ször, és saj nos, egyet‐ len egy szer meg ta pasz tal hat tam az egy ség és össze tar to zás ki mond ha tat lan örö mét. Eggyé vált a szem lé lő és a tárgy – nem vol tak kér dé se im, hisz min den ön ma gá ra és ön ma gá‐


ban ere den dő vá lasz ként lé te zett, tö ké le tes össz hang ban min den más sal az össze füg gő egy ség ben. Nem volt jó vagy go nosz, he lyes vagy hely te len, csak is tö ké le tes ség, ön ma‐ gá ban.Az él mény leg ér de ke sebb ele me ta lán e tu dat ál la pot egy‐ sze rű, ma gá tól ér te tő dő jel le ge volt. Ho gyan is le het sé ges, hogy bár ki egy ilyen igaz ság ta pasz ta lá sa után bár mi más mó don lás sa a vi lá got? Is ten ér zé kel he ti így a do lo go kat. Ez volt a ha tás, tö ké le tes ex tá zis ban vol tam. Tu laj don kép pen sok kal több ről volt szó, de a ta pasz ta lat el mond ha tat lan, sza vak nem ra gad hat ják meg. Mai na pig cso dál ko zom, ho‐ gyan le het egy tu dat ál la pot ennyi re kö zel a min den na pi ál la‐ pot hoz, s még is ily ne he zen hoz zá fér he tő és fenn tart ha tó. Akár a kor töb bi jól fé sült berke ley-i ér tel mi sé gi je, én is oda ké szí tet tem egy jegy zet töm böt, hogy (egy két ne ki ru‐ gasz ko dás után be lát va, mi lyen ab szurd az egész) sza vak ba önt sem, amit meg ta pasz ta lok. Íme a jegy zet lé nye ge: Kér dés: „Hogy fo gal maz ha tó meg a meg fo gal maz ha tat‐ lan?”Vá lasz: „Kö szö net!” Ha kö vet ni tud ják ezt a faj ta „gon do lat me ne tet”, ta lán hal‐ vány ké pet kap hat nak ar ról, hogy mi is tör tént ve lem azon a haj da ni dél utá non. TA NUL SÁG: Le het sé ges egy tel jes ség gel ob jek tív tu dat ál‐ la po tot meg ta pasz tal ni, a szub jek tív, el kü lö nült ego-ru da tot meg ha lad ni, és a tö ké le tes Egy ség ben időz ni. Ha va la ki egy‐ szer meg ta pasz tal ta, ak kor ez a tu dat ál la pot lesz a leg ér té‐ ke sebb, ami re csak vágy hat. Sze mély sze rint én

bár mit

oda‐ ad nék, csak hogy ál lan dó an ré szem le hes sen ben ne.


2. MÁSODIK LSD UTAZÁS – A POKOLIMULTIVERZUM

1965 feb ru ár 21-én al kal mam volt má sod szor is ki pró bál ni az LSD bá mu la tos ha tá sát. Ak kor már ol vas tam Le a ry, Metz‐ ner és Al pert

The Psy che de lic Ex pe ri en ce – A Ma nu al Ba s ed on the Ti be ti an Book of the Dead

c. köny vét: (A pszi che de li‐ kus él mény – ké zi könyv a Ti be ti Ha lot tas könyv alap ján). Ez a „ké zi könyv” kí sér let a pszi che de li kus él mény fel dol go zá sá ra a ti be ti szö ve gek me ta fo rá já nak se gít sé gé vel, me lye ket a ha gyo mány sze rint az ép pen el hunyt em ber holt tes te fö lött ol vas tak fel. Szán dé kuk az volt, hogy a za va ro dott em be ri lel ket meg ta nít sák a

bar do

vi lá gá ban köz le ked ni. Ez a lét ál‐ la pot köz vet le nül a test ha lá la után ta pasz tal ha tó meg. Ter‐ mé sze te sen az ana ló gia lé nye ge az volt, hogy a pszi che de li‐ kus uta zó nak hagy nia kell egó ját el pusz tul ni, át ru ház va min‐ den irá nyí tást egy meg bíz ha tó ve ze tő re, aki ez u tán, amint a trip elő re ha lad, meg fe le lő so ro kat vá laszt ki, s ol vas fel. El‐ mé let ben az alany egy új és foly to no san ma ga sabb tu dat ál‐ la pot ba szü le tik újjá az él mé nyen ke resz tül, olyan ez, mint az azon na li meg vi lá go so dás. Utó lag mind ez egy har var di pszi cho ló gus-trió hi he tet le nül bi zarr öt le té nek tű nik, mellyel igen csak meg lep ték a ko ra be‐ li gya nút lan Ame ri ka köz vé le mé nyét. Nem árt em lé ke ze‐ tünk be idéz ni, hogy – noha ek kor már a kö ze pé nél járt – alig esz mélt még ma gá ra a hat va nas évek zsú folt év ti ze de, s hogy egy eff é le eg zo ti kus, is me ret len ke le ti ta no kon ala pu ló LSD-te rá pi ás „csi náld ma gad” ké zi könyv bi zo nyá ra hoz zá já‐ rult az el ké pesz tő fur csa sá gok gyors fel hal mo zó dá sá hoz, mely a kö vet ke ző he tek, hó na pok és évek jel lem ző je lett. Az én ese tem ben min den eset re ta nul sá gos él mény ke re ke dett be lő le – kí ván csi vol nék, hány rossz acid-tri pért fe le lős ön‐ ma gá ban ez az egyet len könyv.


Itt vi szont be kell val la nom, hogy nem pon to san az elő írás‐ nak meg fe le lő en hasz nál tam a ké zi köny vet, s en nek sok köze le he tett az eb ből szár ma zó él mé nyek hez. Elő ször is Dic ket (az egyet len sze mélyt, aki az ak ko ri is me ret sé gi kö‐ röm ből ren del ke zett LSD ta pasz ta lat tal) nem tud tam el ér ni, hogy ve ze tőm le gyen. Má sod szor pe dig fe le sé ge met egé‐ szen fel zak lat ta és meg ijesz tet te friss ér dek lő dé sem a pszi‐ che de li ák iránt, és nyo masz tó nak érez te, hogy bár mi mó don részt ve gyen bel ső uta zá sa im ban. Mi vel nem kí ván tam vár ni arra, hogy a tech ni kát meg fe le lő kép pen al kal maz has sam, ké szí tet tem egy mag nó fel vé telt a ké zi könyv ből. Úgy kép zel‐ tem, hogy a drog ha tá sa alatt ké pes le szek majd ki vá lasz ta‐ ni a meg fe le lő so ro kat. Vissza gon dol va hi he tet len na i vi tás‐ nak, sőt, bu ta ság nak tű nik a do log, de ahogy mond ják, „ak‐ kor jó öt let nek lát szott”. Rö vi den szól va: „sa ját” na gyon ide gen, elekt ro mos-gép han gom, el mond ha tat la nul ré misz tő lett, amint eff é le so ro‐ kat hal lot tam a mag nó sza lag ról: „Egyik bé kés vagy ré mes lá to más, Vér ivó dé mon, ször‐ nye teg, szer ken tyű vagy ör dög Sem lé te zik a va ló ság ban Csak is ko po nyád ba zár va...”

2

Mi vel a drog ép pen el tö röl te az egó mat, en nél a pont nál már azt sem tud tam, ki va gyok; a vers so rok ál tal fel idé zett dé mo ni ké pek tu laj don képp ön ma gam mal vol tak azo no sak (vagy csak az „én” han gom su gall ta ezt?). Utó lag kü lö nös‐ nek tűn het, de fél ni kezd tem ön ma gám tól. Nem csak ön ma‐ gam tól, de kö rü löt tem min den től fél tem: a fal tól, a pad ló tól, a polc tól, a ke zem től, a ci pőm től – min den az „énem re” irá‐ nyu ló to tá lis fe nye ge tés sé ala kult, ami től nem ke vés bé fél‐ tem, s ami

mel les leg úgy sem lé te zik

– ez a gon do lat már ön‐ ma gá ban is elég ta szí tó. Mond hat juk, hogy dup la, trip la zűr! A tisz ta ré mü let za va ros ten ge rén sod ród tam, min den fé le vi‐ szo nyí tás ként hasz nál ha tó én-struk tú ra nél kül. Csak az érti


iga zán, mit is pró bá lok itt meg fo gal maz ni, aki nek volt rossz acid-trip je.Ru hás tul le fe küd tem az ágy ra, an nak el le né re, hogy ezt is fe nye ge tő nek érez tem, fe jem re húz tam a ta ka rót, s be huny‐ tam a sze mem, akár a ha lot tas ház ban. Resz ket tem, mint a nyár fa le vél. Nem tu dom, pon to san med dig ost ro mol tak az ör dö gi ké pek, de órák nak tűnt. Az tán is me rős hang szű rő‐ dött be az elő szo bá ból. Egy má sik ba rá tom lá to ga tott meg. Ki sza ba dí tot tam ma gam az ágy ból, akár egy gye rek, meg ra‐ gad tam a kar ját, és he beg ve elő ad tam neki, hogy ép pen a trip ha tá sa alatt va gyok, és meg fo gok őrül ni, és hogy se gí‐ te nie kell, kü lön ben nem élem túl. Jack nek kel lett vol na be‐ töl te nie az egóm sze re pét egy da ra big. Nos, Jack a leg ré geb bi ba rá tom volt, még a gim ná zi um ból is mer tem. Szo lid, igen kon zer va tív srác, aki még sört sem igen ivott. Soha sem mi lyen dro gos él mé nye nem volt, úgy‐ hogy ter mé sze te sen nem is sejt het te, mi lyen le het egy hor‐ ror-trip. (Per sze a ko rai hat va nas évek ben a je len ség ép pen csak fel tű nő ben volt – ke vés la i kus tud ta vol na ke zel ni.) Tes‐ ti-lel ki jó ba rá tok vol tunk. Az öt ve nes évek ben ki vén hedt For‐ dok hely re po fo zá sá val töl töt tük ti né dzser ko runk leg ja vát. En gem ké sőbb már más von zott, de Jack-ből hi va tá sos sze‐ re lő lett, s sza bad ide jét is a le rob bant mo to rok nak szen tel te. Az nap este ép pen az ak kor in du ló oak lan di Ro ad ster Show- ra ké szült, s csak úgy be ug rott, hát ha el me gyek vele. Fo gal‐ ma sem volt, min me gyek ke resz tül, de ta lán érez te, hogy jót ten ne, ha egy idő re ki sza ba dul nék a ház ból. Jack ke re set‐ len ma ga biz tos sá ga (me lyet az tett za var ta lan ná, hogy nem is ér tet te a fe jem ben tom bo ló pá ni kot) szin te azon nal meg‐ nyug ta tott. „Per sze Jack, a Ro ad ster Show-n a he lyünk!” Fe‐ le sé gem mi után lát ta, hogy job ban va gyok, s hogy Jack majd vi gyáz rám, el ha tá roz ta, hogy ő is el jön. Most, hogy már „biz ton ság ban” vol tam, a rö vid út Berke‐ ley és Oak land közt maga volt a tisz ta pszi che de li kus gyö‐ nyör. Ne on fé nyek, fény szó rók és fék lám pák az au tó pá lyán, mind ez le ír ha tat la nul cso dá la to san ha tott. Jack ve ze tett,


sem mi vel nem kel lett tö rőd nöm. Tő lem akár az egész East Bay-t is meg ke rül het tük vol na, fel hőt len bol dog ság ban, de saj nos a töb bi ek a Ro ad ster Show-ra vágy tak. Azok, akik még em lé kez nek a hat va nas évek kö ze pén vi‐ rág zó ame ri kai „po pu lux” kul tú rá ra, bi zo nyá ra fel tud ják idéz ni, hogy ak ko ri ban mi cso da „szörny-má nia” tom bolt a te le ví zi ó ban. Igen nép sze rű szi tu á ci ós ko mé di ák vol tak az „Ad dams Fa mily” és a „The Muns ters”, s eme egyet len po‐ én ra épü lő mű faj ban a hu mor for rá sát an nak „iró ni á ja” szol‐ gál tat ta, hogy a hor ror-show-k ször nye te gei ott él nek az ame ri kai elő vá ro sok ban. Nos, a Ro ad ster Show-t ab ban az év ben szin tén a „szörny-má nia” je gyé ben ren dez ték, úgy‐ hogy mi kor Jack kel és fe le sé gem mel be lép tünk a né ző tér re, olyan kü lön le ges sé gek kö szön töt tek, mint a „moz dony-rán‐ ga tók”, me lyek ir dat lan kró mo zott mo to rok kal és fe ke te plüss-szé lű ko por sók kal vol tak te le ag gat va, míg a vo lán mö‐ gött Fran ken stein-, Far kas em ber- és Dra ku la bá buk gub basz‐ tot tak... „Egyik bé kés vagy ré mes lá to más Vér ivó dé mon, ször‐ nye teg, szer ken tyű vagy ör dög Sem lé te zik a va ló ság ban Csak is ko po nyád ba zár va...”

3

Jó za nul vagy be tép ve, egy re megy: ezek a tü ne mé nyek nem vol tak pusz tán ko po nyám ba zár va, s a vi lág min den fur má nyos acid-lo gi ká ja sem tud ta vol na el tűn tet ni őket. Azon nal vissza zök ken tem a pa ra no id ré mü let be: csap dá ba es tem egy olyan boly gón, ahol min den ol dal ról su gár zó an sá tá ni ma si nák szo ron gat nak, me lye ket dé mo ni tetsz ha lot‐ tak irá nyí ta nak. Rá adá sul nyom ban te to vált fi a ta lok szűn ni nem aka ró ára da ta so dort tova min ket. Mo gor ván fe szí tet tek mar ha bőr ből ké szült fe ke te dzse ki je ik ben, s hű sé ge sen kö‐ vet ték őket ri kí tó an ki ké szí tett, ki rú zso zott asszo nya ik, akik vi szont test re si mu ló tor re á dor nad rá got vi sel tek és obsz cén mé re tű rá gó gu mi kat fúj tak, s le vol tak nyű göz ve a gyor sa‐


ság nak és ha lál nak szen telt négy száz ló erős, króm bo rí tá sú gé pe zet lát tán... Ko por sók, ször nyek, króm, ha lál. Még nem kí ván tam meg hal ni. Komp lett pszi chi kai-lel ki le épü lés volt. Tes tem meg ál lít ha‐ tat la nul re me gett, amint to va sé tál tunk a lát ni va lók közt. Jac‐ ket tel je sen le kö töt te a ki ál lí tók kal foly ta tott tár sal gás, s rá nem jel lem ző mó don tel je sen hi de gen hagy ta, hogy én min me he tek ke resz tül. Szép csend ben ki ké szül tem, és még csak ész re sem vet te sen ki, nem hogy meg ér tet te vol na az okát. Fe le sé gem be lém ka rolt, és foly ton azt haj to gat ta, hogy mind ez nem is olyan rossz, mint ahogy én kép ze lem. Ha mind ez egy órá val ko ráb ban tör té nik, ta lán kór ház ba kel‐ lett vol na vin ni, de ad dig ra annyi val gyen gült a drog ha tá sa, hogy már ké pes vol tam az egé szet egy cso dás me ta fo rá nak te kin te ni arra, ahogy sa ját kul tú rá mat ér zé ke lem. (Is mét csak

set

és

set ting!)

El ké pesz tő erő fe szí tés árán si ke rült a jó zan ság lát sza tát fenn tar ta nom a Ro ad ster Show em ber‐ pró bá ló gyöt rel mei so rán, és a vé gén ott hon egye nest az ágy ba búj tam, foly to no san egyet len mant rá val erő sít ve ma‐ gam: „Soha töb bet nem ve szek be LSD-t! Soha töb bet!” Két vagy há rom nap ba telt mire arány lag „nor má lis nak” érez tem ma gam, és hat hó nap is el telt mire annyi ra meg‐ emész tet tem az él ményt, hogy egy ál ta lán fel me rül jön egy újabb pszi che de li kus ta pasz ta lat le he tő sé ge. „So ha se mondd: soha.” TA NUL SÁG: Ha az első uta zás menny or szág volt, a má so‐ dik maga a po kol. Ha az első trip egy ség és sze re tet, a má‐ so dik szét esés és fé le lem. Ahogy egy ko ra be li nép sze rű dal mond ja: „Most már lát tam a vi lá got mind két ol da lá ról...” Sok év nek kel lett el tel nie, míg fel dol goz tam ezt a két lá to mást, de egy do log né hány hét alatt is vi lá gos sá vált: töb bé soha nem kell fél nem sem mi től, hisz – leg alább is pszi cho ló gi ai ér‐ te lem ben – túl él tem a le he tő leg rosszab bat.


3. UTAZÁS A TESTEN KÍVÜL

1968. no vem ber 11-én a san fran cis coi Ha ight-Ash bu ry ne gyed ben, a Cole Street 1329 eme le ti la ká sá ban lak tam a fe le sé gem mel. Azon az es tén épp Oli ver Fox

Ast ral Pro jec ti‐ on

(Aszt rá lis Ki ve tü lés) című köny vét ol vas gat tam. Az nap vet tem egy ut cai an tik vá ri us bó dé ban, csak ké sőbb tud tam meg, hogy a könyv a mű faj élen já ró műve. Ak kor még csak annyit tud tam a tes ten kí vü li ta pasz ta lat ról, hogy szo kat lan és ér de kes je len ség. A té má val kap cso la tos vé le mé nyem, eset le ges ilyen vagy olyan irá nyú rész re haj lá som még nem ala kult ki. Ha ak ko ri ban va la ki meg kér de zett vol na, va ló szí‐ nű leg óva tos szkep ti ciz mus sal azt vá la szol tam vol na, hogy a tes ten kí vü li ta pasz ta lat („aszt rá lis ki ve tü lés”) ta lán csak ér‐ zé ki csa ló dás le het. Le nyű gö zött a könyv, mé lyen meg érin tett ele ven hi te les‐ sé ge. Nem is tud tam le ten ni, órá kig fenn vol tam jó val az u‐ tán is, hogy fe le sé gem le fe küdt, csak hogy egy ültő he lyem‐ ben be fe jez hes sem. Fox a köny vé ben le ír ja sa ját mód sze rét, mely nek se gít sé gé vel tu da to san hagy hat ja el a tes tét – lé‐ nye ge, hogy az álom köz ben si ke rül jön „fel éb red ni”. Ő ezt „A Tu dás Ál má nak” ne vez te. „Ah hoz, hogy meg ta pasz tal has suk a Tu dás Ál mát, fel kell ráz nunk az íté lő ké pes sé get, mely az ál mok so rán alig mű‐ kö dik... Le fek vés előtt tu da tom ba kell vés nem: azt kí vá‐ nom, hogy íté lő ké pes sé gem ne szunnyad jon el. Éb ren kell ma rad nia, hogy az álom ban le csap has son min den in kon‐ zisz ten ci á ra, s hogy fel is mer je, mi ről is van szó.”

4

A mód szer elég egy sze rű nek tűnt, úgy hogy le fek vés hez ké szü lőd ve, el ha tá roz tam, hogy rög tön azon az éj je len, az első ál mom ban fel éb resz tem a tu da to mat. Mi ért is ne? Le‐ huny tam a sze mem, szí nül tig el tel ve vá ra ko zás sal.


Fo gal mam sincs, med dig alud tam, egy szer re azon vet tem ész re ma gam, hogy ál mo dom. Egy ki csi, fe hér ku tyát lát‐ tam, úgy pör gött, mint egy bú gó csi ga, biz tos va la mi álom‐ kép... Éb resz tő!; Bumm! Már is éb ren vol tam az ágyam ban. Nem ál mod tam, nem is alud tam, és na gyon úgy tűnt, hogy ugyan ab ban a test ben ma rad tam. Hát, ez nem ment. Pró‐ bál juk csak új ból! El bó bis kol tam megint.

Egy

ha tal mas pezs‐ gős üve get lát tam, a cím ké jén az állt: „Le ve gő”. Se be sen for‐ go lód ni kezd tem... Éb resz tő! Bumm! Éb ren ta lál tam ma gam a szo bám ban, fe le sé gem mel let tem aludt, arca fur csán ki pi rul va, és mel let te az ágy‐ ban ott vol tam... ÉN! Te he tet le nül le beg tem a tes tem fe lett, és ki fe lé bá mul tam, a há ló szo ba be já ra ta felé. Fi a tal, kö vér‐ kés, ti zen ki lenc-húsz év kö rü li spa nyol nő állt ott, ar cán ál‐ mo do zó, Mona Lisa mo sollyal. Va la mi nem stim melt vele. Fe‐ jét és vál lát na gyon hal vány zöld aura vet te kö rül két vagy há rom hü velyk nyi ki ter je dés ben. Fur csa mó don tu do má sa volt ott lé tem ről, de a fi gyel mét tel je sen le kö töt te va la mi. Ki‐ sé tált a hall ba, én meg azon vet tem ész re ma gam, hogy ugyan ar ra le be gek, ami igen kü lö nös (még is őr jí tő én is me‐ rős) ér zés volt.Ez a ta pasz ta lat nyil ván va ló an nem volt

azo nos

a „nor má‐ lis” éber tu da tos ság gal, de ab ban az ér te lem ben, hogy kü‐ lönb sé get tud tam ten ni a ta pasz ta la tok közt, leg alább annyi ra éber vol tam, mint most, ahogy pa pír ra ve tem e sza‐ va kat. A tör tén tek tel jes ség gel le nyű göz tek, majd nem tel je‐ sen el bo rí tott a fel is me rés: „Meg csi nál tam!” „Ki ve tül tem!” Sem mi fé lel met nem érez tem. Sőt, ki fe je zet ten vi dám do log volt – a maga mód ján pon to san olyan je len tő ség tel jes, mint a négy év vel ko ráb bi LSD-s

sa mad hi

uta zá som.Egy szer csak vissza tért a nő, én pe dig tu da to san és szán‐ dé ko san ki nyúl tam felé, hogy meg ta pint has sam, va ló sá gos- e (an nak el le né re, hogy ép pen né hány órá val ko ráb ban ol‐ vas tam, hogy az ilyen kí sér let az aszt rá lis kap cso lat ese té‐ ben egy sze rű en vé get vet az egész él mény nek). Ele mi szük‐ sé gét érez tem, hogy meg tud jam, anyag ból van-e. Ke zem át‐


sik lott a tes tén, mint ha le ve gő vol na – na gyon nyug ta la ní tó „ér zet” volt, vagy is in kább an nak hi á nya. Bumm! A je le net egy szem pil lan tás alatt át ala kult. La ká‐ sunk el tűnt, egy szer re egy fel ső kö zép osz tály be li csa lád nap pa li já ban ta lál tam ma gam. Egy nagy ab la kot lát tam szét hú zott füg gö nyök kel, mely úgy tűnt, a South Bay fé nye i‐ re néz. (Ké sőbb arra a kö vet kez te tés re ju tot tam, hogy va la‐ hol a fél szi ge ten kel lett len nie, ta lán a Men lo Park nál.) Ez nem hal lu ci ná ció volt. A mai na pig em lék szem a bú to rok ra, és a szo ba be ren de zé se i re. Sö tét volt, de még is annyi ra tisz‐ tán ki ve he tő volt min den, akár csak nap pal. A szo bát ár nyék nél kü li bo ros tyán-arany szí nű ra gyo gás árasz tot ta el. Az elő tér ben, jobb ra egy má sik fi a tal nő állt, kö rül be lül ugyan olyan korú, mint az elő ző: húsz év kö rü li, ala csony, szép, rö vid sző ke haj jal, rö vid ke há ló ing ben. Tud ta és za var‐ ta, hogy az ott ho ná ban va gyok, elég gé za var tan moz gott, kis sé tán tor gott, mint egy al va já ró. Noha meg vál to zott tu‐ dat ál la pot ban vol tam, de azért bi zo nyos ér te lem ben tel je‐ sen ébe ren, ő ez zel szem ben úgy vi sel ke dett, mint ha ál mod‐ na. Az egész él mény alatt meg ma radt ez az éles kü lönb ség vi szony la gos tu dat ál la po tunk kö zött. Meg for dult, és ki ment jobb ra a hall ba.Kö vet ni „szán dé koz tam” őt – nem tu dom, ho gyan ír hat‐ nám le, mi vel más volt ez, mint aho gyan nor má li san já runk. „Át leb ben tem” a szo bán, le a hall ba, kö vet ve a lányt – sem‐ mi hez sem tu dom ha son lí ta ni ezt az ér zést! Egy sze rű en csak gon dol ni kell rá, s már is mo zog az em ber. Le fe lé, a hall‐ ba me net egy fé lig nyi tott aj tón át lát tam egy va ló sá gos (nem álom) für dő szo bát: a zu ha ny aj tó ra ve tett tö rül kö zők, le fo lyó, szem fes té kek és kré mek, ru hák sza na szét a föl dön. A hall má sik vé gén egy má sik ajtó – va la hon nan „tud tam”, hogy a há ló szo bá ja van ott. Meg állt, meg for dult, és lát ta, ahogy oda le be gek. Ar cá ra ki ült a pá nik! El ro hant mel let tem, megint föl a hal lon át. Biz to san nem je lent het tem ve szélyt a szá má ra, bol dog vol tam az új él mény től, erő sen kí ván csi,


kom mu ni kál ni pró bál tam vagy bár mely mó don fel ven ni a kap cso la tot. Meg pör dül tem a le ve gő ben, és vissza su han tam a nap pa li felé. Meg állt a ka na pé mel let ti asz tal ká nál, és hisz‐ té ri ku san ki ra ga dott va la mit a ha mu tar tó ból. Gon do lom, ta‐ lán ci ga ret ta csikk le he tett (egy aszt rá lis ci ga ret ta csikk?). Pá‐ nik sze rű en igye ke zett a ke zem be eről tet ni azt a va la mit. Az én szem szö gem ből néz ve az ő ré szé ről mind ez elég tisz ta álom bé li lo gi ká nak tűnt: mint ha arra akar na kény sze rí te ni a ci ga ret ta csik kel, hogy el tűn jek. Akár csak az elő ző al ka lom mal, most is igye kez tem meg‐ érin te ni, vissza fojt ha tat la nul szük sé gét érez tem, hogy meg‐ ta pasz tal jam, tény leg anyag ból van-e (ez a kész te tés tel je‐ sen irá nyít ha tat lan volt – ez mu tat ja, hogy nem vol tam tel je‐ sen ura a tör tén tek nek, noha tu da tom nál vol tam, úgy, ahogy soha ko ráb ban). Fi no man meg fog tam a vál lát vár va a pil la na tot, hogy min den el tűn jön, ahogy Fox a köny vé ben le‐ ír ja. Meg lep ve ta pasz tal tam, hogy az elő ző nő vel szem ben ő szi lárd volt, sőt pont olyan volt őt meg érin te ni, mint bár ki más „va ló sá gos” em bert. Tisz tán érez tem a há ló ing szö ve‐ tét, és alat ta tes té nek me leg sé gét. Egé szen ed dig a pon tig sem mi fé le szán dé kot vagy irá‐ nyult sá got nem fe dez tem fel ma gam ban (a meg szál lott kí‐ ván csi sá got le szá mít va), de ab ban a pil la nat ban, mi kor kap‐ cso lat ba ke rül tünk, az egész nek sze xu á lis töl te te lett, mint‐ ha va la mi mág ne ses me zőt kap csol tunk vol na be. A pil la nat egy tö re dé ké re el ta szí tott ma gá tól, majd a po la ri tást meg‐ for dít va, ugyan olyan erő sen ra ga dott ma gá hoz, hogy két‐ ség be eset ten meg ölel jen. Meg csó kol tam a nya kát, és va ló‐ sá go san érez tem, aho gyan a szak ál lam a bő ré hez ér (ez na‐ gyon is va ló sá gos volt!). Össze kul csol ta a lá ba it a de re ka‐ mon, és szen ve dé lye sen szá jon csó kolt. Nem tör tént a hét‐ köz na pi ér te lem ben vett „be ha to lás”, pusz tán va la mi hir te‐ len, az ív he gesz tés hez ha son lí tó, va kí tó ké kes fe hér fény rob‐ ba nás, mely a leg rö vi debb idő re egye sí tett min ket: BZZZZZZZ...!


Bumm! Tel je sen éb ren ta lál tam ma gam az ágy ban, fe le sé‐ gem mel let tem aludt, mell ka som annyi ra erő sen zi hált, hogy at tól fél tem szív ro ha mot ka pok. Alig kap tam le ve gőt – olyan volt, mint ha fény se bes ség gel rob ban tam vol na vissza tes tem be. Fel kel tem, és ide-oda tán to rog tam a haj nal előt ti la kás ban, s va la mi lyen ok nál fog va ré mült vol tam. Nem a má so dik acid-uta zás min dent el bo rí tó fé lel me volt ez, ha‐ nem va la mi ag go da lom mal tel jes bi zony ta lan ság: most itt va gyok, de az előbb még va la hol egé szen más hol vol tam – ki is va gyok én, és mi is volt va ló ság? A meg szo kott fi zi kai kör nye ze tem kü lö nös mó don hi tel te le nebb nek tűnt, mint ahon nan jöt tem. Va la hol, tán csak né hány mér föld nyi re in‐ nen tény leg ott van a szép, fi a tal, sző ke lány, amint a nap‐ pa li ban to pog, s pró bál ja össze rak ni a ké pet, mely re csak úgy em lé kez het, mint va la mi na gyon sze xis álom ra. De az is te nért, épp most csal tam meg a fe le sé gem! Idét le nül hang zik, de tény leg bű nös nek érez tem ma gam! A kö vet ke ző he tek ben min den éj jel, és a ké sőb bi ek ben több ször is pró bál tam meg is mé tel ni azt a tes ten kí vü li él‐ ményt. Bár kü lön bö ző szin tű „si ke re ket” ér tem el (ál ta lá ban elég álom sze rű, és irá nyít ha tat lan mó don), ed dig még nem tud tam meg is mé tel ni az első cso dás ka land tisz ta sá gát, és

vi szony la go san

tu da tos irá nyí tott sá gát. Az évek so rán in‐ kább „misz ti kus” meg ér tés sé fej lő dött ben nem: ha va la hogy szán dé ko san el tud nám érni azt a tu da tos, irá nyí tott ta pasz‐ ta lást, va ló szí nű leg ugyan így vi sel ked nék, és úgy hi szem, lé‐ te zik lel kem ben egy böl csebb rész, mely nem en ge di, hogy sza ba don ran da lí roz zak az „aszt rá lis vi lág ban”, az itt és most kö te les sé gei elől me ne kül ve. TA NUL SÁG: Tel jes ség gel le het sé ges szi lárd tes tün kön kí vül is tu da to san érző lény ként lé tez ni. E tény kö vet kez mé nyei a le he tő leg for ra dal mib bak. Aki ren del ke zik ez zel a gnó zis sal (vagy is, aki ta pasz tal ta már), an nak a ma te ri a lis ta fel fo gás nyom ban rész igaz ság gá zsu go ro dik, s ez a job bik eset – rosszabb eset ben el vi sel he tet len il lú zi ó vá re du ká ló dik. A tö‐ me gek „kon szenzus-va ló sá ga”, és en nek ve zé rel vei in nen től


kezd ve vi szont nem tűn nek több nek az egyén re eről te tett, gyen gí tő ha tá sú ér zé ke lés be li zsar nok ság nál. A hat va nas évek szám ta lan ki út ke re ső je azért halt meg vagy ke rült bör‐ tön be, mert kép te len volt böl csen össze ren dez ni fel fo gá sa hir te len át ala ku lá sát.


4. BEAVATÁS A SZINKRONICITÁSBA

1968-ban a téli ün ne pek alatt el men tem egy par ti ra ba rá‐ ta im hoz, akik né hány ház nyi ra lak tak a Ha ight ne gyed ben. Ti pi kus ak ko ri hip pi ér tel mi sé gi össze jö ve tel volt ez. Ta lán in‐ kább beat ni kek nek, mint hip pik nek tar tot tuk ma gun kat, mi‐ vel egy pi cit idő seb bek vol tunk, a kör nyé ket vi szont ter mé‐ sze te sen az utób bi ak árasz tot ták el. Mon da nom sem kell, kan na bisz, sör és bor volt bő ség gel, amennyi csak be lénk fért. Jól érez tem ma gam, kel le me sen be szív tam, s a töb bi ek is ha son ló kép pen. Va la ki a

Ji Kin get

em le get te. Már hal lot tam a

Ji King

-ről, az ősi kí nai mű ről, a

Vál to zá sok Köny vé ről,

defo gal mam sem volt, hogy pon to san mi is az. Tel je sen új do‐ log volt a szá mom ra. Va la mi jós könyv nek tűnt, mely néha be vá lik. Ér dek lőd ni kezd tem, mire min den ki hi tet len ked ve me redt rám. „Mi cso da, te még nem hasz nál tad a

Ji Kin get?”

Rög tön elő ke rült egy könyv, s ne kem fel kel lett ten nem egy kér dést, hogy meg tud jam a

Ji King

vá la szát. Csak így jö het‐ tem rá, ho gyan mű kö dik a könyv, s hogy mi lyen cso dá la tos. Egy rész ről kis sé be vol tam sza kít va, más részt szó ra koz ta‐ tott a ke le ti jós könyv mi att rám irá nyu ló ér dek lő dés. Va la mi kér dés fé lét kö ve tel tek tő lem. Hát rend ben. Eszem be ju tott, hogy né hány hó na pon be lül ép pen el akar tam utaz ni San Fran cis có ból Új-Me xi kó ba. 1966-ban és 67 egy ré szé ben fe‐ le sé gem mel San ta Fe-ben él tünk, és annyi ra be le sze ret tem a vi dék be, hogy meg vet tem egy há zat a kör nyék egyik tá vo‐ li he gyi fa lu já ban. Na gyon hi ány zott már, úgy érez tem, mint ha az ott ho nom vol na, és kü lön ben is ret te ne te sen sze‐ ret tem vol na el tűn ni az egy re in kább el ide ge ne dő Ka li for ni á‐ ból. Mi vel fe le sé gem nem osz tot ta lel ke se dé se met, kény te‐ len-kel let len va la mi pró ba-szét vá lá son gon dol kod tunk, hogy ő foly tat has sa pá lya fu tá sát a San Fran cis coi-öböl kör nyé kén,

én

pe dig ma gam ra ta lál jak az új-me xi kói vi dé ken. Ke mény


idő szak volt ez a szá munk ra: nem akar tunk iga zán el vál ni, de azt sem ta gad hat tuk, hogy éle tünk fo na la szét ága zó ban van.Meg kér dez tem a

Ji Kin get,

hogy jó öt let-e Új-Me xi kó ba men nem. Min den ki he lye selt, mond ván hogy ez jó kér dés. Ba rá ta im ér dek lő dé se min den egyes pénz do bás nál egy re nőtt, messze fe lül múl va vá ra ko zá sa i mat. Mi le het ak ko ra nagy szám eb ben? Mire be fe jez tem, min den kin hi he tet len iz ga lom lett úrrá, nyil ván va la mi szo kat lant dob tam – az első he xag ra mot, A Te rem tőt (The Cre a ti ve), hat moz gó vo nal lal (bár mit is je lent sen az). Több, mint egy év ti zed del ké sőbb va ló sá gos

Ji King

-tu dorvált be lő lem. Sok évet szán tam szin te egye dül a

Ji King

ta‐ nul má nyo zá sá ra. Csak ek kor jöt tem rá, hogy az első he xag‐ ram, amit leg elő ször dob tam, két ség te le nül a leg erő sebb

ómen,

me lyet a Vál to zá sok Köny vé ből kap ha tunk. Csil la gá‐ sza ti lép té kű an nak a ma te ma ti kai va ló szí nű sé ge, hogy va‐ la ki egy más után hat vál to zó jang vo na lat dob jon. Kö rül be lül an nak fe lel meg, mint ha va la ki egy más után ti zen nyolc szor dob na írást. Dob tam már úgy pén ze ket, hogy az egyik meg‐ állt az ol da lán egy egész óra hosszat, de hat vál to zó jang vo na lat soha töb bé ez u tán nem dob tam, de még csak nem is hal lot tam róla. A könyv erre azt mond ja: Egész se reg sár kány fej nél kül. Üdv! (szó sze rint:

Jó sze ren cse! –

a ford.)

5

Anél kül, hogy be le men nénk a rész le tek be, a szim bó lum sors sze rű kö rül mény re utal, va ló sá gos „égi ren del ke zés re”, mely nek so rán lát ha tat lan erők irá nyít ják a tör té né se ket. Nos, ak kor tel je sen el fe csér lő dött az üze net, de az egy mást kö ve tő ese mé nyek vé gül meg győz tek ar ról, hogy azon a haj da ni be szí vott es tén, a Ha ight Ash bu ry-ben, a

Ji King

kér‐ dé sem re adott „vá la sza” na gyon pon tos le nyo ma ta volt éle‐ tem leg főbb víz vá lasz tó já nak. Ak kor még az iga zá ból

meg‐


győ ző

üze net nem ér ke zett meg, csak két hó nap pal ké sőbb, feb ru ár ban. Kora reg gel volt, a Nap ép pen csak, hogy fel kelt. Egy te le‐ pa kolt dzsip és egy tö mött után fu tó várt a Colé Street-i házunk előtt, or ral le fe lé, az au tó pá lya felé, mely egye nest Új-Me xi kó ba fu tott a messzi tá vol ban. Fe le sé gem mel ép pen fáj dal mas bú csút vet tünk egy más tól. Iszo nyú sze mé lyes szo ron gás és bi zony ta lan ság ke ve re dett ben nem az el len áll‐ ha tat lan vággyal, hogy ott hagy jam ezt az is ten ver te ka li for‐ ni ai vá rost. A min den irány ba szer te fu tó for ga lom lük te tett a pá rá ban, mi köz ben le men tem a lép csőn – ak kor úgy tűnt, utol já ra. A dzsip mel let ti csa tor na men tén egy össze gyűrt rá gó gum ipa pírt fújt a könnyű szél. Za vart tu da tom ban ez úgy je lent meg, mint va la mi alig fel tű nő ezüst vil la nás. Hir‐ te len egy ki csi só lyom buk kant elő az ég ből, és le csa pott a sod ró dó ezüst pa pír ra, majd rög tön el ej tet te, s egy pil la nat ra a fe jem fe let ti te le fon dró ton pi hent meg. Egy vad só lyom, San Fran cis co bel vá ro sá tól két ház nyi ra! A maga ádáz só lyom sze rű te kin te té vel me redt rám egy pil la na tig, mi előtt új ból fel röp pent. Ki vá lasz tott nak érez tem ma gam, hogy egy ilyen rit ka ság nak le het tem ta nú ja, s úgy vél tem, hogy ez egy jót ígé rő ómen. (Nem tu laj do ní tot tam túl sá go san nagy je len tő sé get neki, egy sze rű en kel le mes je‐ len ség volt, tel je sen szo kat lan, még is il lesz ke dett a dol gok ter mé sze tes me ne té be. Egy szó val nem hit tem, hogy Is ten üze ne tet kül dött, vagy ilyes mi.) Be száll tam a dzsip be, és el‐ in dul tam.Há rom nap pal ké sőbb, mi után túl ter helt és alul mé re te zett dzsi pem mel néha még a negy ven mér föl det (kb. 54 km/óra) is meg ha la dó se bes ség gel át ve re ked tem ma gam a nagy ame ri kai si va ta gon, rá ka nya rod tam az új-me xi kói há zam hoz ve ze tő föld út ra. Egy mű vész ba rá tom vi gyá zott a ház ra. Mi‐ vel nem volt te le fon, csak né hány nap ja tud ta meg, hogy mi kor ér ke zem. Ahogy le ál lí tot tam a ki me rült mo tort, és ki‐ száll tam a dzsip ből, hogy ki nyúj tóz zak, ba rá tom elő tűnt a ház ból, s ke zé ben tar tott va la mit. Üd vö zöl tük egy mást, ő


pe dig rög vest meg mu tat ta leg újabb al ko tá sát, egy gon dos ké zi mun ká val ké szí tett, réz le mez ből ka la pált

bolo tie

-t ében‐ fa, ele fánt csont és tür kiz be ra kás sal. Az egyip to mi is ten ség, Hó rusz gyö nyö rű, ha gyo má nyos áb rá zo lá sa volt, a só lyo mis‐ te né, mely igen csak ha son lít az ame ri kai ke re csen só lyom‐ hoz

(kest rel hawk).

A kor szó hasz ná la tá val élve „tel je sen el‐ száll tam”. Uta zá som Ka li for ni á ból Új-Me xi kó ba egy só lyom‐ mal kez dő dött és az zal is vég ző dött! Nem kel lett órá kat ül‐ nünk és be szél nünk mi előtt elő állt vol na a dol gok kal: a ke zé‐ ben tar tot ta, mi kor ki jött a ka pun, pon to san ak kor, ami kor meg ér kez tem. Meg mond tam neki, hogy min den kép pen szük sé gem van a mű vé re, bár mit ki fi ze tek érte. Erő sen meg le pőd ve har minc öt dol lárt kért (még jel ké pes összeg nek is alig mond ha tó), mire ad tam neki két hú szast az zal, hogy tart sa meg a vissza já rót. Ez volt az összes pén zem. Ek kor még sem mit sem tud tam a

szink ro ni ci tás

jun gi fo gal má ról, ha bár ak kor ta pasz tal tam meg elő ször. TA NUL SÁG: Az LSD meg ta ní tott arra, hogy lé tez nek olyan ér vé nyes ér zé ke lés mó dok, me lyek el tér nek at tól, amit ha‐ nya gul a „min den na pi tu da tos ság” cím ké jé vel il le tünk. Ezek né me lyi ké vel össze ha son lít va a meg szo kott em be ri ér te lem tri vi á lis nak tű nik. Az „aszt rá lis ki ve tü lés” meg mu tat ta, hogy az ész le lés le het sé ges tes ten kí vül ről is. A

Ji King

és a só‐ lyom tör té ne te ha tá ro zot tan arra utal nak, hogy az ok ság tér- idő ke re té től füg get le nül mű köd nek tit kos erők, me lyek szim bo li ku san ke re te zik, de le het, hogy irá nyít ják is a szub‐ jek tív em be ri ta pasz ta la tot. Úgy tű nik, ezek az erők va la mi‐ lyen mó don össze köt te tés ben áll nak ma gá val a tu dat tal.


5. A MÁSIK ÉLET ÉS AZ IDŐ ILLÚZIÓJA

1971 te lén har mad szor is meg nő sül tem, s en nek te te jé be két kis mos to ha gyer mek kel gaz da god tam. Gaz dál ko dó te le‐ pes ként ke res tük a ke nye rün ket, fenn él tünk a há zam ban az új-me xi kói he gyek ben. Egy iszo nyú hi deg ja nu á ri na pon szür kü let kor át utaz tunk Ta os ba, hogy együtt va cso rázzunk fe le sé gem ba rá ta i val. Alig is mer tem őket, és mi kor jó ké sőn meg ér ke zett a férj sí e dzői mun ká já ból, nyil ván va ló volt, hogy ha lá lo san fá radt, és hogy tel je sen ki ment a fe jé ből, hogy es té re meg hí vott min ket. Egy szó val nem volt va la mi ud va ri as ve lünk, s ez min den ki ből, kü lö nö sen a fe le sé gé ből, ért he tő fe szen gést vál tott ki. A fe szült ség tom pí tá sa cél já ból a fe le ség meg gyúj tott egy jo in tot, s a fel nőt tek kör be is ad ták a va cso ra asz tal nál. Egy‐ ál ta lán nem kel lett vol na be le szív nom, mert nem vol tam fel‐ ké szül ve a há zi gaz dá ból fe lénk su gár zó ön tu dat lan el len sé‐ ges ség re. Lát ha tó vi sel ke dé sé ből (ak kor már tel je sen ci vi li‐ zált volt) mind ez nem volt ész re ve he tő, nem sza vak ba fog‐ lalt, még is ki ta pint ha tó an a gyo mor szá jam nak fe szü lő erő‐ nek érez tem – mint ha foly ton rug dos tak vol na. Bár me lyik sá mán „har cos” tud ta vol na, ho gyan véd je meg ma gát, én azon ban tel je sen nyit va áll tam. Nem gon dol tam vol na, hogy eff é le erők va ló ban lé tez nek Car los Cas ta ne da köny ve in kí‐ vül is.Ké sőbb meg tud tam, hogy ez az em ber éve kig ta nul má‐ nyoz ta az ame ri kai benn szü lött (kü lö nö sen a na va hó) bo‐ szor kány sá got, vi szont hang sú lyoz nom kell, hogy ér zé sem sze rint ak kor egy ál ta lán nem volt tu da tá ban, hogy mit csi nál ve lem – az egész él mény nek volt va la mi sö tét, ön tu dat lan jel le ge. Rá adá sul annyi ra azért is mer tem, hogy fel té te lez‐ zem irá nyom ba való jó in du la tát – már ami kor nem fá radt, vagy ön tu dat lan. Et től vi szont még nem let tem job ban. A


kan na bisz ad dig ra már olyan nyi ra fel nyi tot ta nor má lis ego- vé del me met, hogy kezd tem úgy érez ni, men ten el áju lok. Arány lag gyor san fel fog tam, hogy sok kos ál la pot ban va‐ gyok, és hogy pil la na to kon be lül el vesz tem az esz mé le te‐ met. Fel ká szá lód tam az asz tal tól, va la mit nyö szö rög tem, hogy „egy kis le ve gő re van szük sé gem”. Kö rül be lül egy hete mí nusz húsz fok kö rül in ga do zott a hő mér sék let Ta os ban. Ami kor ki lép tem a ház ból a hir te len hi deg megint csak na‐ gyot ütött raj tam. Ne ki tá masz kod tam a fur go nom lök há rí tó‐ já nak, és egy pil la nat ra előt tem volt a Tej út, fény szi lán kok a tü dő lyu kasz tó oxi gén fe ke te üres sé gé ben. Az tán, ahogy mond ják, „le fa gyott a rend szer”. Ne héz le ír ni, mi tör tént. Egy tel jes em be ri éle tet él tem le ak kor. Ta lán egy má sik élet em lé ke le he tett, mert, úgy tűnt, a ti zen nyol ca dik szá zad ban ját szó dik: cso mó ló von tat ta jár‐ mű meg ko ra be li kosz tü mök, de nem is ez volt a fon tos. Az fo gott meg, hogy

egy tel jes élet

volt, szü le tés től az öreg sé‐ gen át egé szen a ha lá lig. Rá adá sul „va lós idő ben” tör tént, egy ál ta lán nem volt fel gyor sít va. Még is, a ha lá lom pil la na tá‐ ban, arány lag idős kor ban, arra éb red tem, hogy a fa gyos ta‐ osi ut cán egy 1970-es To yo ta fur gon sár ver te ke re ké nél fek‐ szem.

Ép pen

ek kor es het tem le – az em lé ke zés szö kő ár ként tért vissza, el mos va (bár nem tel je sen) a má sik lét em lé két. Ez az „élet” az esz mé let vesz tés és a föld re zu ha nás kö zött mu‐ tat ko zott, a „mi” időnk ben össze sen két má sod perc alatt. Si‐ ke rült fel tá pász kod nom, né há nyat szip pan tot tam a fa gyos le ve gő ből, és be men tem. Idő ér zé kem „va ló ság tesz tet” kí‐ vánt, meg kér dez tem, med dig vol tam kinn. Ki vé tel nél kül be‐ szí vott ne ve tés ben tör tek ki – de az ég sze rel mé re, még csak most men tél ki! Az tán ész re vet ték az ar com, és rög tön gond ja ik ba vet tek: „Le kéne fe küd nöd, kérsz egy kis vi zet?, stb”. El mond ták, hogy az ar com fal fe hér volt, s bár ők még min dig be szí vott ál la pot ban vol tak, én már szín jó zan vol‐ tam.


TA NUL SÁG: Elő ször is a lé lek tu dat ta lan ré sze bi zo nyos mér ték ben ön ál ló, ezért fon tos fi gyel ni arra, hogy má sok szel le mi ener gi ái ér zel mi leg, men tá li san és né hány eset ben fi zi ka i lag ho gyan hat nak ránk. Há zi gaz dám tisz tá ban volt a sá má ni tá ma dás tech ni ká já val, bár to vább ra is úgy gon do‐ lom, hogy szán dé ko san so sem fe nye ge tett vol na. Tu dat alat‐ ti já nak egy ré sze bi zo nyá ra így tud ta le ve zet ni azt a za vart‐ sá got, hogy tes ti, lel ki ki me rült sé ge el le né re egy va cso ra‐ ven dég gel kel lett fog lal koz nia. Má sod szor: az idő nem csak vi szony la gos, ha nem va la mi kü lö nös mó don össze függ a tu‐ dat tal. Ál ta lá ban csak a szub jek tív, egyé ni tu da tot ta pasz tal‐ juk, a „szub jek tív” szó pe dig a „vi szony la gos” egyik szi no ni‐ má ja. De az vi szi el a fő nye re ményt, aki meg fej ti, va jon

mi‐ hez ké pest is

vi szony la gos.


6. ELSŐ TALÁLKOZÁSOM EGY ERŐTÁRGGYAL

Va la mi kor 1971 te lén san ta fei cim bo rám, Pe ter meg lá to‐ ga tott min ket egy hét vé gé re. Va la hon nan szer zett egy kis „kris tály tisz ta” aci dot, s mi vel ez volt éle te első LSD-s ta‐ pasz ta la ta, sze ret te vol na, ha én ve ze tem az uta zás alatt. Iz‐ ga tott és hí zel gett ne kem a nagy fe le lős ség, azt aján lot tam, hogy én egy mi ni má lis mennyi sé gű mesz ka lint ve szek be, így egy szer re osz toz ha tok az ő tu dat ál la po tá ban, s le he tek két láb bal a föl dön – arra az eset re, ha va la mi gond len ne. Fe le sé gem vál lal ta, hogy tel je sen jó zan ma rad, hogy mind‐ ket tőn ket se gít hes sen. A gye re ke ket alud ni küld tük az este. Pe ter nek volt egy kü lö nös fém ku pá ja, egy régi ba rát nő je adta neki, aki nem rég tért vissza In di á ból. Egy ti be ti me ne‐ kült től vá sá rol ta, és az ol da lá ra vé sett ko pott, geo met ri kus áb rák ból ítél ve, igen régi, ta lán ősi da rab le he tett. (Va jon hány em ber kéz érint het te a csé szét mire a vé sés annyi ra el‐ ko pott, hogy he lyen ként már alig lát szott?) A csé szét vö rös és sár ga réz sí kok egy más ra haj tá sá val ké szí tet ték – két el té‐ rő fém víz hat lan össze kap cso lá sa a for rasz tás leg ki sebb jele nél kül. Pe ter, mi vel ko vács volt, tö ké le te sen is mer te az alap‐ ve tő fém meg mun ká lá si tech ni ká kat; de be val lot ta, hogy fo‐ gal ma sincs, ho gyan egye sí tet ték a fém csí ko kat. Mi vel a csé sze kü lö nö sen fon tos volt neki, ki ment, hogy hó val tölt se meg, s hogy a fel ol vasz tás után az zal ve gye be az LSD-t. Már egy órá ja utaz gat tunk, min den ki a ma gá é ban. Pe ter a nap pa li ban ül dö gélt a pam la gon, tel je sen el tel ve a csé szé‐ vel, nyil ván va ló an rend ben volt, pil la nat nyi lag sem mi lyen tár sa ság ra sem volt szük sé ge. Én vissza vo nul tam a ház má‐ sik fe lé be, a há ló szo bá ban, az ágy szé lén ülve, ki néz tem az ab la kon, s bá mul tam a hold fényt a ha von. Nyu godt pszi che‐ de li kus per cek ben volt ré szem is mét, mi kor min den je len tő‐ ség tel je sen el ren de ző dött a tu da tom ban és vica ver sa. Ál‐ mo do zá som hir te len meg sza kadt, mi kor Pe ter be lé pett az


aj tón. Ke zem be nyom ta a csé szét, és azt mond ta: „Fogd, és nézd meg tü ze te sen!” Az tán tá vo zott. Sem mi több, sem mi ma gya rá zat vagy ilyes mi. Ki csit meg vol tam döb ben ve, de ta nul má nyoz ni kezd tem a csé szét az ab la kon be szű rő dő hold fény ben, ez volt az egyet‐ len fény for rás a szo bá ban. Te jó Is ten! Mi a fe nét tar tok a ke‐ zem ben? A csé szé ből sza vak ban el mond ha tat lan ener gia áram lott. Hir te len el fo gott a fé le lem, ha son ló an a má so dik LSD-s uta zá som hoz, de az tán ma gam hoz tér tem. A csé sze ki mond ha tat la nul ör dög i nek tűnt, olyan erőt lö vellt ki ma gá‐ ból, me lyet a meg vál to zott tu dat ál la pot ban könnyű szer rel lát hat tam, de nem ér tet tem. Az tán tisz tán lát tam, hogy az erő se nem jó, se nem ör dö gi. Egy sze rű en erő volt, me lyet hasz nál ni le he tett vol na (ha va la ki tud ta vol na, ho gyan) bár‐ mi lyen vá lasz tott cél ra. Úgy érez tem ma gam, mint egy kez‐ dő, akit egy jó ma ga san húzó 747-es Boe ing su gár haj tá sú re pü lő ve zér lő pult já hoz ül tet tek: erő és az erő esz kö zei (kap‐ cso lók, mű sze rek és kor mány rúd) vol tak a ke zem kö zött, de a leg hal vá nyabb el kép ze lé sem sem volt ar ról, ho gyan le het eze ket hasz nál ni. Per ce kig a leg kü lön fé lébb ér zel me ken men tem ke resz tül: elő ször fél tem tőle, az tán cso dál tam, vé‐ gül a leg ádá zabb, min dent el söp rő kap zsi ság vett erőt raj‐ tam –

akar tam a csé szét.

Rö vid idő re eszem be ju tott, hogy még egy gyil kos sá got is meg ér ne. Mi cso da? Öl jem meg a ba rá to mat, Pe tert, csak hogy el ve hes sem tőle erő tár gyát? Meg ráz tam a fe jem: a csé sze ön ma gá ban nem volt ör dö gi, de a ben ne rej tő ző erő ké pes volt meg idéz ni va la mi na gyon pri mi tív vá gyat. Vissza‐ men tem a nap pa li ba, és csend ben vissza ad tam neki. Is mer‐ ni ük kel lett vol na Pe ter hu mor ér zé két, hogy meg ért hes sék azt az el ve te mült vi gyort, ami ak kor ült ki az ar cá ra, mi kor ezt meg tet tem. Ha lá lo san pon to san tud ta, hogy min men‐ tem ke resz tül, és az egé szet ba ro mi vic ces nek ta lál ta. A mai na pig sem tu dott meg egyi künk se töb bet a csé szé‐ ről, hogy hon nan szár ma zik (mi Ti bet re gon do lunk), mire hasz nál ták és ho gyan, és, hogy most ho gyan kel le ne hasz‐


nál ni: mind ez rej tély. Meg em lí tet tem neki, hogy nem bán‐ nám, ha vég ren de le té ben rám hagy ná, de ott egyen meg a fene, ha tu dom, mire hasz nál nám. TA NUL SÁG: Lel ket len fi zi kai tár gyak nak is le het olyan ere‐ jük, mint a tu dat nak, vagy leg alább is olyas fé le, me lyet a tu‐ dat ér zé kel het és ma ni pu lál hat, fel té ve ha va la ki tud ja, ho‐ gyan hasz nál ja anél kül, hogy baj ba so dor ná ma gát.


7. EGY TÁRGY TELEPORTÁCIÓJA

Mi kor 1969-ben har ma dik fe le sé gem mel meg is mer ked‐ tem, kü lö nös ezüst ke resz tet ado má nyo zott ne kem, egy is‐ me ret len észak-ame ri kai in di án ezüst mes ter ke ze mun ká ját. Kép zel jünk el egy ki la pí tott sar lót, hosszú nyél lel, me lyet cson ka ke reszt da rab vág ket té, nagy já ból egy ke resz tény fe‐ szü let nek meg fe le lő arány ban – s már is van némi fo gal munk ar ról ho gyan is né zett ki. Kö rül be lül egy hü velyk nyi (2,54 cm) hosszú volt, pa rá nyi tür kiz be ra kás sal a hosszan ti és szé lén ta lál ha tó la pok ta lál ko zá sá nál. Kü lön fé le geo met ri kus áb rák vol tak több he lyen az ezüst be ütve. Va la ki azt mond ta rá, hogy kopt ke reszt, de so ha sem tud tam iga zol ni, sőt igaz‐ ság sze rint so sem lát tam más ilyen ke resz tet. Alig egy évig vi sel tem a nya ka mon, mi kor is a lánc el sza kadt, és el ve‐ szett. Ez San ta Fe-ben tör tént, va la mi kor 1970-ben.


1972 őszén igen rosszul állt a szé nánk, az ön fenn tar tó ta‐ nya vé gül is nem vál tot ta va ló ra ro man ti kus ál ma in kat. El fo‐ gad tam egy an gol ta ná ri ál lást egy ari zo nai bent la ká sos ma‐ gán is ko lá ban. Az első sze mesz ter vé gén si ke rült el tör nöm a jobb ka rom. Tíz hé tig volt gipsz ben. Min den diák el uta zott a ka rá cso nyi szü net ben, mi vi szont ma rad tunk az is ko lá ban, mi vel nem kí ván tunk Új-Me xi kó ban te lel ni a fa fű té sű kály ha mel lett, hi szen kép te len let tem vol na fű ré szel ni vagy fát vág ni. A gipsz ké nyel met len sé gé vel egy hó na pig tar tó sza‐ ka szo san je lent ke ző kró ni kus fej fá jás ro ha mok pá ro sul tak. Iszo nyú fáj da lom ez, mely ti zen hat éves ko rom óta hol el tű‐ nik, hol meg je le nik. (Akik nem is mer nék, azok nak el mon‐ dom, hogy az or vo sok sze rint ez a faj ta fő fá jás sok kal fáj dal‐ ma sabb, mint a mig rén.)Mon da nom sem kell, elég gé ki vol tam ké szül ve, úgy hogy az a va ká ció min den nek volt mond ha tó, csak kel le mes nek nem. Tel je sen ki bo rul tam. Ré mes em lé ke im van nak, ahogy gip szem mel ütöm a fa lat te he tet len két ség be esé sem ben, amint a kín fe hé ren izzó pen gé je két órán át ha sít ja szét az agyam, s két óra múl va az egész kez dő dik elöl ről. Zo kog tam és üvöl töt tem, egy olyan is ten hez imád koz tam, aki ben még azt sem tud tam, hogy hi szek-e, olyan bű nök bo csá na tá ért, me lye ket nem tud tam, hogy va jon el kö vet tem-e. Fe le sé gem sem mit sem te he tett, csak állt te he tet le nül az őr jön gé sek alatt. Nem volt fáj da lom csil la pí tó, mely ha tott vol na, a ma‐ rok nyi Se co nal kap szu lá nak csak annyi ér tel me volt, hogy kel le met le nül bu gyu tán áll tam a meg sem mi sí tő ere jű kín nal szem ben.Egy reg gel, a fen ti ek kel lős kö ze pén, be men tem a há ló szo‐ bánk ba, és leg na gyobb meg döb be né sem re rá ta lál tam a ré‐ gen el vesz tett kopt ke reszt re, tisz tán ki ve he tő en ott he vert a pad ló kö ze pén. Öt perc cel az előtt még nem volt ott. Fe le‐ sé gem mel órá kig pró bál tunk ra ci o ná lis ma gya rá za tot ta lál ni arra, hogy ho gyan ke rül he tett oda. A ke reszt ak kor már majd nem há rom éve el ve szett San ta Fe-ben. Más fél évig még Új-Me xi kó ban él tünk, az tán pe dig eb ben az ari zo nai in‐


ter ná tus ban, a pad ló sző nye get az el múlt hu szon négy órán be lül por szí vóz ták (az is ko la por szí vó já val), én pe dig be teg‐ sé gem mi att szin te fo lya ma to san a szo bá ban vol tam két hete. Még is, hon nan ke rült elő? Bár mi lyen va la mi re való tu do má nyos ma te ri a lis ta könnyű‐ szer rel le gyin te ne erre a hat tör té net re, mond ván, hogy vagy hal lu ci ná ció, vagy vé let len. Ha szkep ti kus han gu lat ban va gyok, ugyan ezt gon do lom jó ma gam is. Elég kü lö nös tör té‐ ne tek ezek, én pe dig az idő leg na gyobb ré szé ben tel je sen nor má lis éle tet élek egy nor má lis vi lág ban. Más képp mond‐ va,

le het sé ges,

hogy ön ál ló, tu dat ta lan kép ze lő erő vel ren‐ del ke zem, és ké pes va gyok fur csa il lú zi ó kat ker get ni, csak‐ hogy el szó ra koz tas sam az egó mat. Le het sé ges. Min den eset‐ re kép te len va gyok meg ma gya ráz ni, ho gyan ke rült a ke reszt a há ló szo ba pad ló já ra, ha egy szer évek kel az előtt el vesz tet‐ tem egy hat száz mér föld re (kb. 1000 km-re) ta lál ha tó vá ros‐ ban. Ez nem hal lu ci ná ció, s ezért tűz be ten ném a ke zem. A té nye ket ki elé gí tő egyik ma gya rá zat, me lyet ku ta tók fe‐ dez tek fel, hogy az erős sze mé lyes stressz elő idéz he ti a pol‐ ter ge ist je len sé get, azaz a lel ki fe szült ség gyak ran össze‐ kap cso ló dik pa ra nor má lis fi zi kai ese mé nyek kel. Jung szin tén meg em lí ti, hogy a szink ro ni ci tás-ta pasz ta la tot ki vé tel nél kül lel ki stressz elő zi meg. Én pe dig igen ala pos stressz ha tás alatt vol tam, mi kor ez az ese mény tör tént, de maga a me‐ cha niz mus, ahogy mind ez elő se gí tet te egy ré gen el ve szett, el fe lej tett tárgy alá hul lá sát a le ve gő ből, tel jes rej tély ma rad. TA NUL SÁG: A tu dat oly mó don is köl csön ha tás ba lép het az anyag gal, mely meg ha lad ja az ok ság tér idő rend sze rét.


8. LÁTOGATÁS EGY MÁSIK DIMENZIÓBAN

1973 nya rán vissza tér tünk az új-me xi kói he gyi ház ba. A gaz dag fő is ko lá sok an gol ta ní tá sát biz to san nem ne kem ta‐ lál ták ki.73 őszén két-há rom éves szü net után is mét fo gyasz tot tam LSD-t. Szá mom ra az acid so sem volt olyan drog, amit ér de‐ mes len ne gyak ran szed ni. (Az első uta zás óta el telt har‐ minc év alatt alig ti zen öt al ka lom mal fo gyasz tot tam LSD-t.) Ha mar rá jöt tem, hogy a lel ki fel is me ré sek gyak ran ugyan‐ azok, mint ko ráb bi trip je i men, vi szont a fi zi kai kel le met len‐ ség és a ke mény ér zel mi ál la po tok, me lye ket ez a szin te ti‐ kus drog fel erő sít, egy re job ban meg vi se lik öre ge dő tes tem, lel kem. (Néha az volt az ér zé sem, hogy le fo lyó tisz tí tó val öb‐ lö ge tem át agyi szi nap szi sa i mat – nem vé let len, hogy ezt a pszi che de li kus szert „acid”-nak, azaz „sav”-nak be cé zik.) Mind azon ál tal úgy gon dol tam, hogy hasz nos időn ként ebbe a tu dat ál la pot ba lép nem, hogy tud jam, hon nan jö vök és hová tar tok.Ez al ka lom mal a tu da tom nyom ban egy kü lö nös, nem föl di hely re lö kő dött. Bár tel je sen evi lá gi volt, va la ho gyan érez‐ tem, hogy ez nem a nor má lis di men zió. Ha tal mas te rem ben ta lál tam ma gam, me lyet kéz zel ki vá gott fa ha sá bok ból ala kí‐ tot tak ki. Ren ge teg em ber volt ott raj tam kí vül. Ijesz tő ek vol tak, nem is ki csit. Elő ször az volt a be nyo má som, hogy náci ro ham osz ta go sok, akik bőr szer kós su han cok nak van‐ nak öl töz ve, de ak kor a je le net hir te len meg vál to zott, mint‐ ha csak a fél re ér tést kí ván ták vol na el osz lat ni, és már in‐ kább vi king har co sok hoz ha son lí tot tak. A lá to más egy re éle se dett: nem is vi kin gek vol tak, de biz‐ to san va la mi lyen har co sok, s egy szé les fa asz talt ül tek kö‐ rül. Ele in te egóm pusz tán go nosz nak és ke gyet len nek lát ta őket, ahogy egy béke-ak ti vis tá tól (egyéb ként éve kig az is vol tam) el is vár ha tó ez, mi kor ál la ti bő rök be öl tö zött fi gu rá‐


kat lát pán cél ban és fegy ver rel. Ér té sem re ad ták, hogy én is ebbe a test vé ri ség be tar to zom. Meg bor zong tam még a gon‐ do lat tól is. De is mét, mint ha va la mi In tel li gen cia ját sza ná le az oku lá som ra ezt a fil met, meg ma gya ráz ha tat la nul meg‐ vál to zott a lá tó szö gem, és a har co sok töb bé nem vol tak go‐ no szak. Sőt, pont az el len ke zői – a lá to más köl tői nyel vén ők vol tak „az igaz ság kí mé let len har co sai”. A leg in kább így tud nám el me sél ni az üze ne tet: Mi em be‐ rek arra va gyunk kár hoz tat va, hogy szü le té sünk től fog va el‐ nyom juk ere de ti be nyo má sa in kat, csak hogy a nagy kö zös il‐ lú zió fenn ma rad jon. Nem sze ret jük „meg bán ta ni em ber tár‐ sa in kat”, nem sze re tünk el len kez ni, és hogy el ke rül jük a kul‐ tu rá lis za vart meg szál lott, örö kös ha zu do zó vá vá lunk. Mire fel nö vünk, leg töb bünk tár sa dal mi lag arra van prog ra moz va, hogy még csak ész re se ve gye, hogy ez tör té nik. (Csak egy pél da erre a je len ség re, ha egy Shir ley Temp le fil met né‐ zünk, s szá mol juk az egy perc re jutó „ár tat lan ha zug sá go‐ kat” és a „ke gyes fer dí té se ket”.) A har co sok e tár sa sá ga an nak szen tel te éle tét, hogy sa ját ta pasz ta la ta sze rint ér zé kel je, mond ja el és élje meg az igaz sá got – meg al ku vás és kö vet kez mé nyek re való te kin tet nél kül. Le vol tam nyű göz ve. Évek múl tak el e má sik di men‐ zi ó ból szár ma zó va ló ság-lá to má som óta, s én vé gig arra tö‐ re ked tem, hogy tu dá som hoz mér ten ele get te gyek szi go rú hit val lá suk nak. Mind ez nem túl könnyű, és én még se hol sem tar tok. En nél fog va

eb ben

a di men zi ó ban so kan hű vös segg fej nek lát nak – mint mond tam, tá vol ról sem va gyok tö‐ ké le tes. TA NUL SÁG: Min den em be ri lé lek ben lé tez nek tény le ges di‐ men zi ók, me lyek ben az ego ész le lé sé től füg get le nül is lé te‐ ző ar chep ti pi kus erők la koz nak. Az ál ta luk kép vi selt ener gia a tu da tos ego ren del ke zé sé re áll.


9. A SÓLYOM VISSZATÉR – BEAVATÁS

1973. de cem ber 17-én egye dül vol tam a ház ban, egy szer‐ csak ék te len ri a da lom ra ka pom fel a fe je met. Ak ko rát szólt, mint ha tel jes, tíz csir két szám lá ló te nyé sze tünk egy szer re „kap ta vol na fel a vi zet”. Ki men tem meg néz ni, mi a gond. Kü lö nös kép tá rult elém, mi kor ki nyi tot tam az aj tót. Az úton egy ha tal mas ga lam bász hé ját lát tam (Gos hawk, ame ri kai só lyom fe le ség), kar ma it egyik

Leg horn

tyú kocs kám ba mé‐ lyeszt ve, szé les szár nyát ol tal ma zó an a tyúk köré te rít ve. A tyúk még élet ben volt, te kin te te, fé lig nyi tott cső re a szem‐ lé le te sebb me xi kói fe szü le te ken lát ha tó arc ki fe je zé sek re em lé kez te tett – kis hí ján már sza tí ra az agó ni á ról és a már tí‐ rom ság ról.A só lyom egye nest ne kem sze gez te csak nem vér vö rös sze me it, so ha sem lát tam még azok nál va dab bat, ádá zab‐ bat. A két ma dár ott lé te, spi ri tu á lis lé nye ge köz ti el len tét nem is le he tett vol na erő sebb. Alig tíz láb nyi ra áll tam a só‐ lyom tól, le nyű gö zött, ahogy a te rü le tét véd te, s hogy nem re pült el. Per ce kig me red tünk egy más ra – fo gal mam sem volt, mit te gyek, nyil ván esze ágá ban sem volt el eresz te ni a zsák mányt. Vi szont én sem en ged het tem, hogy hol mi sóly‐ mok dézs mál ják a csir ké i met, úgy hogy ha tá ro zot tan lép tem felé egyet-ket tőt. Rá ki ál tot tam, és úgy tet tem, mint ha meg‐ dob nám. Lej jebb eresz ke dett, be húz ta a nya kát, és on nan mé re ge tett iszo nyú sze me i vel. Meg bé nul tam. Mi a fene! Meg van ez vesz ve? Be val lom, meg vol tam szep pen ve, nem is ki csit. Soha nem hal lot tam még, hogy egy vad ál lat ennyi‐ re kö zel en ged né az em bert. Ta lán öt láb nyi ra vol tunk egy‐ más tól, és már el tud tam kép zel ni, aho gyan cső ré vel, kar‐ má val ar com nak re pül. Vissza fa rol tam a fa ra kás hoz, s egy pony vá nak hasz nált, jó ko ra fe ke te mű anyag zsák ra akad tam. Az volt a ter vem, hogy ezt rá do bom, és a nej lo non ke resz tül meg ra ga dom, az u tán pe dig nem is tu dom... va la hogy ki kell


ta lál nom, ho gyan en ged jem el, anél kül, hogy meg se be sül‐ nék.Amint a nagy sö tét pony vát ki ter jeszt ve kö ze led tem felé úgy fest het tem, mint a ha lál kí sér te te. Ke mé nyen ka pasz ko‐ dott, míg csak kar nyúj tás nyi ra nem ér tem, az tán ala cso nyan ki re pült a nyár fák kö zött. A tyúk meg isz kolt vissza a tyúk‐ ket rec hez, szem mel lát ha tó an sér tet le nül. Mi cso da fé lel me tes él mény! Alig vár tam, hogy el me sél‐ hes sem, mi kor a gye re kek meg a fe le sé gem meg ér kez nek a vá ros ból. Vissza men tem a há zam ba. Alig öt perc múl va a csir kék megint ri ká csol ni kezd tek. Mi a fene! Vissza tért a só lyom. Ez út tal a nyúl ket re ce im há ló ját tép des te kar má val a dró ton lóg va, mi köz ben a fe hér nyu szi hisz té ri ku san ro han gá szott kör be-kör be. A ket rec nél ter met‐ tem egy ge reb lye nyél lel a ke zem ben. Ak kor már csak a leg‐ kö ze leb bi ame ri kai nyár fá ig re pült el. Ott ült a csu pasz ágon, hat-hét mé ter re fö löt tem. Hogy rö vid re fog jam, jó ko ra szik lá kat vág tam a fa törzs nek – sem mi. Kö vek kel bom báz tam az ágat – oda se ba gó zott. Az tán

őt

vet tem cél ba, nem ta lál tam el, de vé gig meg se moc cant, csak bá mult rám kér lel he tet len, vö rös sze me i vel. Vi lá gos volt, hogy amint ott ha gyom, azon nal ne ki esik a csir‐ kék nek.Meg ra gad tam 22-es ka ra bé lyo mat, és a feje fölé lőt tem a le ve gő be – ész re sem vet te. Ki lőt tem az ága kat kö rü löt te, min den al ka lom mal csak úgy zá po ro zott a fa for gács. Volt va la mi hi deg vér ben ne, a tol la it ren dez te, és fél re né zett – meg koc káz tat ha tom: meg ve tő en. Ad dig ra tu da tot vál tot‐ tam, ele mi iz ga tott ság vett erőt raj tam. Mi van ez zel a ma‐ dár ral? Re mény te le nül sze ret tem vol na, ha nem kell meg öl‐ nöm – cso dál tam őt. Csak ép pen nem akar tam, hogy meg‐ egye a csir ké ket. Bal fél te kém va la mi ért kép te len volt sza‐ ba dul ni et től a kis gya kor la ti as ság tól. Az tán vég ze tes fel is me rés ke rí tett ha tal má ba: vagy meg‐ ölöm, vagy övé a csir ke. Volt eb ben va la mi koz mi kus kö‐ zöny: vé gül is mind egy, a vég ső tény ál lás sze rint min den


egy re megy. Dön tés sel szem be sül tem. El jött a kí mé let len igaz ság ide je. Ta lán misz ti kus azt mon da ni, hogy az ő dön té‐ se egy ér tel mű volt? A tör té net igaz. Le lőt tem, de nem zu hant le. Megint lőt‐ tem, mire ki csiny tol lak száll tak ki a mel lé ből. De még min‐ dig nem esett le. A se reg ben ki vá ló lö vész ként sze rel tem le, az egy sé gem lö vész-elit csa pa tá nak is tag ja vol tam, de már ka masz ko rom tól hí res vol tam ar ról, hogy mi lyen jól cél zok. Az iga zat mon dom, hét szer lőt tem rá, mire vég re le zu hant a nyár fá ról, és még ak kor is élt! Ad dig ra már el mond ha tat‐ lan ér zel me ken men tem át. A nyol ca dik lö vés re múlt ki, gyö‐ nyö rű fe jét kö zel ről pép pé zúz ta a go lyó. Ki mond ha tat lan szo mo rú ság eresz ke dett rám. Meg bo csát ha tat lan bűnt kö‐ vet tem el. Ro bin son Jeff ers vers so ra öt lött a fe jem be: „Előbb öl nék egy em bert, mint sóly mot, ha csak nem bün te tés ből...” Ke gyet len igaz ság. Be hoz tam ma gam mal a szétzú zott te‐ te met. Azon az éj je len hat peyot e gom bot (a peyo te föld fe‐ let ti ré sze) et tem meg, és gyer tya fény nél vir rasz tot tam a te‐ tem mel lett egé szen haj na lig. Fel fog tam, hogy bár fur csa, de mind ez szán dé ko san tör tént. Ké sőbb, az évek so rán, egy‐ re töb bet ér tet tem meg eb ből. De nem il le ne le ír nom, az már túl sá go san sze mé lyes len ne. Mi kor kö rül be lül egy évre rá ki néz tem a há ló szo ba ab la kon, egy má sik sóly mot (ame ri kai ga lam bász hé ját) vet tem ész re a ház mel let ti föl dön, kar mai közt az egyik jér cénk, de már a tol la it és a hú sát tép des te. Az ágy vé gé ből fi gyel tem, amíg csak be nem fe jez te a lak má ro zást. Jó ét vá gyat, test vé rem! Min den csir ké met oda ad nám ne kik – ne he zeb ben öl nék meg még egyet kö zü lük, mint ön ma ga mat. TA NUL SÁG: Az ar che tí pu sok erői ké pe sek az adott pil la nat‐ ban cél ta lan nak tet sző dön té sek re kész tet ni min ket. Az ilyen pil la na tok ban meg érez he tünk egy olyan

transz cen dens és tu dat ta lan fo lya ma tot,

mely ben az ego csak má sod la gos sze re pet ját szik.


10. A HANG

A be ve ze tő tör té ne tek közt a leg ti tok za to sabb, éle tem re a leg na gyobb ha tást gya kor ló a kö vet ke ző. 1979. feb ru ár 18- án dél előtt, há romév nyi szü net után megint LSD-t et tem. Épp egy kis szé ken ülve vár tam a ha tást, ami kor egy szer csak ked vem tá madt be men ni a má sik szo bá ba, és le emel ni a tíz éve a fal ra füg gesz tett, me xi kói, an tik

ma che té

met

.

Akár a töb bi dísz tár gyat, meg szok tam ezt is már annyi ra, hogy szin te ész re vét len né vált. Em lé ke ze tem sze rint, évek óta felé sem néz tem, szé gyen le te sen be bo rí tot ta a por. 1965-ben a to lu ca-i vá sár ban vet tem, Me xi kó vá ros mel‐ lett. Egy hasz nált szer szám-ke res ke dő bó dé já nak há tul já ban ló gott, szét ütött ka la pá csok, meg ha jolt csa var hú zók, rozs‐ dás mo tor lán cok fö lött. Nyil ván régi da rab volt (ta lán szá zad ele ji, a me xi kói for ra da lom ide jé ből), és hasz nál ták is: tele kar co lá sok kal, mar ko la ta meg ha sadt. Egy mon dás, azaz egy

„di cho”

volt a pen gé jé be vés ve:

„Nada del mun do és ver dad por lo que mi ojos ven.”

„Sem mi sem igaz, mi a szem út já ba ke rül.”, vagy is: „Min den il lú zió.” Kü lö nös ez a mon dás, so‐ sem érez tem a me xi kói ka to li kus érzü let be il lő nek. Ha va la‐ mi, ak kor in kább budd his ta. Va la mi ért a ke zem ben akar tam érez ni a

ma che té

t, és,amint az LSD el té rí tet te a tu da tom, egy re szo ro sab ban mar‐ kol tam. Akár csak Pe ter ti be ti ku pá já ból, eb ből is az erő tárgy ener gi á ja áradt. Ha ma ro san olyan volt, mint ha a

ma che te

fény jel vol na kü lön fé le tes tem be lépő erők szá má ra. Úgy ér‐ zem, ak kor még ha akar tam vol na sem tud tam vol na el en‐ ged ni.Ret te ne te sen be tép tem. A

ma che te

pa ran cso ló an tün dö‐ költ, fel hú zott a szék ből, át a szo bán, ki az ud var ra, ahol is erő vel térd re kény sze rí tett. Éle tem ben elő ször és utol já ra tisz tán hal lot tam, amint egy hang szól hoz zám a fe jem ben.


A hang for rá sa nem „én” vol tam, de még csak nem is egy „ré szem”. Ide gen volt, és egyet len kér dést tett fel: – Vál la lod a fe le lős sé get? Nem iga zán ér tet tem, hogy ez mit je lent: vál lal jak fe le lős‐ sé get – de mi ért? Még is tud tam, na gyon fon tos, hogy igent mond jak: fe le lős sé get vál lal ni bi zo nyá ra fon tos do log és én min dig hit tem a fe le lős ség ben. – Vál la lom.Ak kor a hang két szer olyan han go san kér de zett: – Vál la lod a fe le lős sé get? – Hát, azt hi szem. Tel je sen meg za vart, hogy meg is mét lő dött a kér dés, rá adá‐ sul ak kor már na gyon el vol tam száll va. A hang ere je és ter‐ mé szet fö löt ti jel le ge két szer olyan erős lett és hir te len iszo‐ nyú ijesz tő vé vált. Mibe ke ve red tem! – Vál la lod a fe le lős sé get?!!! – Igen, vál la lom a fe le lős sé get! Fo gal mam sem volt róla, mi ért kell vál lal nom, de tud tam, hogy fel kell nő nöm a fel adat hoz. Egy szer csak „va la mi más‐ ra” vál tot tunk – azok az is ten ver te acid-tri pek, mi ért is csi‐ ná lom ezt a hü lye sé get?! Má so dik LSD-s utam po ko li ké pei pe reg tek előt tem. Ez sem volt ke ve sebb, mint amit az Úr hang ja kö ve telt: – Vál la lod a fe le lős sé get? Ak kor már egy ál ta lá ban nem von zott a nagy fe le lős ség, vi‐ szont érez tem, ha ne met mon dok, ak kor ha lott va gyok. A hang ki mon dat la nul su gall ta, hogy vagy vál la lom, vagy meg ha lok. Ab ban a tu dat ál la pot ban ez tel je sen hi he tő volt. – Igen, igen! Vál la lom a fe le lős sé get! El hall ga tott. Kis idő múl va va la hogy fel áll tam, és be tán to‐ rog tam a ház ba. Az uta zás ma ra dék ré sze arány lag ese‐ mény te len volt – nagy mennyi sé gű szo ma ti kus zaj és „le fo‐ lyó tisz tí tó” ka var gott a fe jem ben. A he lyi rá dió adást hall gat‐ tam, Egy szá mot Alan Mov haness-től (Moun ta ins and Ri vers Wit hout End) – igen nagy él mény an nak, aki ép pen „uta zik”.


Késő dél után ra már tu da tom nál vol tam, s bol dog vol tam, hogy meg ér kez tem. Az nap este kis sé sav mar ta ál la pot ban, de is mét a kon‐ szenzus-va ló ság gyer me ke ként tér tem nyu go vó ra. Né hány órát al hat tam, s köz ben ál mot lát tam: A

ma che te

előt tem le be gett a tel jes vég te len sö tét ség ben. A pen gé be égő, hé ber be tűk vé sőd tek. Nem va gyok zsi dó, nem tu dok hé be rül, de fel is me rem az írást. Maga a ma che te ak ko ra már el tűnt, csak a lán go ló be tűk le beg tek a sem mi‐ ben. Az tán meg moz dul tak, és új ra ren de ződ tek a ró mai ábé‐ cé sze rint: „Sze fi roth” ol vas tam ki a lán gok ból. Az tán csak a sem mi ma radt.Fel ri ad tam, szí vem erő sen vert (mi től ijed tem meg?). Fel‐ kel tem, és jár kál ni kezd tem a ház ban. Mi le het ez a „sze fi‐ roth”? Meg néz tem a Webs ter Nem zet kö zi Szó tá rát – nincs ben ne ilyen szó. Ez volt egész éle tem ben a leg sa já to sabb álom, olyan, ami csak egy szer for dul elő (iga zi álom, nem pe dig tes ten kí vü li ta pasz ta lat, ami tel je sen más). Leg alább olyan ma gasz tos volt, mint a hang gal való ta lál ko zás, de kez det ben ugyan úgy nem ér tet tem a je len té sét, ahogy azt sem tud tam, mit vál la lok. A meg fej tés csak két hét tel ké‐ sőbb kez dett de ren ge ni. Cél ta la nul tur kál tam egy San ta Fé-i köny ves bolt ban, s egy könyv re akad tam:„Misz ti kus és ok kult ki fe je zé sek szó tá ra”, vagy va la mi ha‐ son ló. Vég re meg lesz! Fel ütöt tem a „sze fi roth”-nál: „A zsi dó

Kab ba lá ban

Is ten tíz ema ná ci ó ja”. El vol tam ké ped ve. Hal‐ lot tam már a

Kab ba lá ról,

s csak annyit tud tam róla, hogy va‐ la mi zsi dó misz ti kus ha gyo mány. Le het sé ges, hogy tu dat ta‐ la nom olyan in for má ci ó val ren del ke zik, mellyel még nem is ta lál koz tam tu da to san? Mon da nom sem kell, rá ké szül tem egy be ha tóbb nyo mo‐ zás ra, csak a fon to sab ba kat em lít ve be sze rez tem Dión For‐ tu ne

The Mys ti cal Qu ab ba lah

(A misz ti kus Kab ba la) és Ga‐ reth Knight

Út mu ta tó a kab ba lisz ti kus szim bo li ká hoz

című


mű vét. Az él mé nyek szink ro ni ci tá sa csak úgy egy év vel ké‐ sőbb, Knight mű vé nek alap ján állt össze ben nem. A kab ba lis ta fi lo zó fi á nak szám ta lan is ko lá ja van, most fe‐ les le ges rész le tek be bo csát koz ni, de meg ér tet tem, hogy a ma che te/hang él mé nyem az „élet fá já nak 17. út já hoz” kap‐ cso ló dik. Er ről azt mond ják, hogy „A vá lasz tás ös vé nye, az élet út jai ta lál koz nak itt” (pél dá ul: „Vál la lod a fe le lős sé‐ get?”). Ez zel az ös vénnyel a Ta rot ban a „Sze re tők” kár tyá ja áll kap cso lat ban, en nek hé ber be tű sza va a

„zayin”

„kar dot” je lent. (A ma che te nyil ván va ló an egy faj ta kard.) Maga az

er‐ got

nevű szer is eh hez az ös vény hez kap cso ló dik, az LSD pe dig, mint tud juk, er got-szár ma zék. Így már kel lő mennyi sé gű szink ron je len ség zsú fo ló dott össze az ese mény ben, bár még ma sem kris tály tisz ta az egész, az biz tos, hogy jó nyo mon ke res gél tem. Évek kel a kab ba lis ta trip után ta lál tam egy az LSD te rá pi á ra vo nat ko zó meg jegy zést Sta ni slav Gróf köny vé ben,

The Re alms of Hu‐ man Un cons ci ous

(Az em be ri tu dat ta lan bi ro dal mai). Le ír ja, hogy má sok LSD-s ha tás alatt ha son ló él mé nyen men nek át: A kab ba lá ban já rat lan egyé nek is a Zó har ban és a Szé fer Je ci rá ban (két kab ba lis ta alap szö veg) le írt él mé nye ken es‐ nek át, s ezek meg le pő ha son ló sá got mu tat nak a kab ba la szim bó lu ma i val.

6

TA NUL SÁG: Ez az él mény vég leg meg győ zött ar ról, hogy va la mi ma gá tól mű kö dő fo lya mat zaj lik ben nem. El kel lett is mer jem, hogy a tu da tos „én” csak egy na gyobb va ló ság pa rá nyi egy sé ge, mely az ál ta lam tu dat ta lan nak ér zé kelt le i‐ ek ből árad. Va la hol eb ben az egy be füg gő „tu dat ta lan ban” lé te zik egy el kü lö nült ér te lem („én”, egy ok táv val fel jebb), mely ké pes be fo lyá sol ni bár mely in for má ci ót, mely fel sőbb ren dű bár mely itt is mert tér/idő-be li nél. Ter mé sze te sen nem re a li zál tam azon nal eme ta nul sá go kat, évek be telt, mire a hi po té zis ki for rott.


11. AKIT MEGSZÁLLT AZ ARCHETÍPUS

1979 jú li u sá ban al kal mam volt meg ta pasz tal ni, hogy a „ke gyet len igaz sá got” nem szük sé ges erő vel ki kény sze rí te ni – per sze, ere de ti ér te lem ben, ez va ló szí nű leg nem is le het‐ sé ges.Egész nya ram az zal telt, hogy hu za ko dás ba bo csát koz tam egy szom szé dom mal, aki nek mar hái rend sze re sen be ha tol‐ tak ker tem be. Ak kor ép pen két lova tört át a ke rí té se men, szét ta pos va a ku ko ri cát. Esze met vesz tet tem, és sö rét tel far ba lőt tem az egyi ket. Nem okoz tam nagy sé rü lést, de leg‐ alább in fan ti lis mó don eny hí tet tem tom bo ló fruszt rá ci ó mat, ami újabb tűr he tet len bosszú ság for rá sa lett. A régi új-me xi kói ha gyo mány sze rint a mar hát nem be-, ha nem ki ke rí tik. Te hát nem a mar ha, ha nem a te rü let tu laj‐ do no sá nak kell meg vé de nie a bir to kát. Ti pi kus pusz tai fel fo‐ gás ez, fel men ti a gu lyást, ha ál la tai kárt tesz nek. A „ri deg‐ tar tás nak” ezt a kép ze tét a jog már ré gen nem is me ri el, de a ha gyo mány szí vós, és fe lénk is nem egy gyil kos ság esett, pon to san emi att. Ma gam úgy gon do lom, hogy min den ki sa‐ ját ma gá ért és tu laj do ná ért fe lel, azért ne he zen vi sel tem, hogy arra kö te lez nek, hogy ke rí tés sel zár jam el ma gam a kó bor ló mar hák, ju hok és (néha!) ser té sek elől. Egy sze rű en az tör tént, hogy dü höm ben gon dol ko dás nél kül nagy nyo‐ más ra ál lí tot tam a fegy vert, a sö rét meg se bez te a ló bő rét, és vé rez ni kez dett. Mi kor a szom széd lát ta a se bet, azt gon‐ dol ta, a 22-es sel lőt tem. Pil la na to kon be lül nya ka mon volt a két fia (16 és 18 éve sek), tel je sen be vol tak va dul va, bár me‐ lyik meg ölt vol na an nak alap ján, amit hitt. Ne kem meg már tele volt a hó ci pőm az ál la ta ik kal, és nem óhaj tot tam meg‐ be szél ni a dol got. Üvöl tö zés sel nyi tot tunk – ke zem ben volt a sö ré tes pus ka, ütni akar tam, hi deg vér rel ki szá mí tot tam, hogy egál ban len nénk. Kész vol tam fel ap rí ta ni a két kó cos


sem mi re kel lőt, még jól is esett vol na. Ha egy pil la nat tal to‐ vább pör get jük ma gun kat, ak kor vér fo lyik. Va la mi tör tént. Hir te len el sö pört va la ki, és egy tisz te let tel‐ jes, hű vö sen tény sze rű hang kez dett be szél ni be lő lem. Tel‐ jes sze mé lyi sé gem át ren de ző dött, be szé dem „kí mé let le nül” el is mer te a té nye ket, rö vi den össze fog lal ta az ide ve ze tő ese mé nyek lán co la tát, nem fe led kez ve meg sa ját sze re pem‐ ről, vé gül meg vi lá gí tot ta a jö vő ben szom széd sá gunk előtt álló le he tő sé ge ket. Las san meg vál to zott az erő, s ami vég‐ ze tes össze csa pás ként in dult, egy lé te ző prob lé ma arány lag nyu godt meg vi ta tá sá ba for dult át. A vé gén köl csö nös tisz te‐ let tel szo rí tot tunk ke zet. Egy hó na pon be lül állt a ke rí tés, s az óta egy szer sem té vedt ál la tuk a bir to kunk ra. Nem let tünk ba rá tok, de leg alább jó szom szé dok va gyunk. A cso dá la tos az volt, hogy ahogy a vi tá nak vége lett, vissza tér tem a ház ba, és nyu godt sá gom el pá rol gott, rö vid ide ig tel jes döb be net ben áll tam. Mos to ha fi am és fe le sé gem az egé szet vé gig néz ték, s föld be gyö ke re zett a lá buk. Fe le‐ sé gem azt mond ta, hogy so sem lá tott még ilyen nek, de a hang ja töb bet árult el, mint amit mon dott: – Hi he tet len! Egy ide ig még hős vol tam, az tán vissza tért a had vi se lő, és azon kezd tem füs tö lög ni, hogy „azért nem kell ezek től min‐ den szart le nyel nem”. Csak ak kor vi lá go so dott meg a szá‐ muk ra, hogy aki cso dá sán el in téz te az ügyet, nem a meg‐ szo kott sze mé lyem volt. Még ma is fut a há ta mon a hi deg, ha arra gon do lok, mennyi re kö zel áll tam a tra gé di á hoz. Amek ko ra ne héz sé gi erő volt ab ban az üvöl tö zés ben, va la ki biz to san a kór ház ban vé gez te vol na, ta lán nem is én, s ak‐ kor éve ket húz hat tam vol na le a bör tön ben. Arra gya nak‐ szom, hogy lel kem egy erő sebb és ha tal ma sabb ele me lé‐ pett köz be, mi után vi lá gos sá vált, hogy baj nél kül nem tu‐ dom meg ol da ni a hely ze tet. TA NUL SÁG: A lé lek fel sőbb ré sze Jung

„Fe let tes

én”-je) ké‐ pes köz be lép ni, ha vál sá gos hely zet ben a tes ti lé te zés ve‐ szély be ke rül.


12. JELEK A HÓBAN

Há rom év telt el. A gye re kek fel nőt tek, és el köl töz tek, ti‐ zen há rom évi há zas ság után el vál tunk a fe le sé gem mel. Ott‐ hon ma rad tam egye dül, egy re töb bet néz tem a köl dö köm. A kab ba lis ta fi lo zó fia meg szál lott ja let tem, dik ta fon nal fe küd‐ tem, csak hogy le ír has sam az ál ma i mat. Mes te ri en csi nál‐ tam, nem egy szer nyol cat gyűj töt tem össze egyet len éj je‐ len. Sok szor tel jes na po mat le kö töt te az adat gyűj tés, és a spi rál fü ze tek egy re csak sza po rod tak a pol co mon. El szok‐ tam a ba rá ta im tól, elő for dult, hogy egy álló hé tig ki sem moz dul tam. Apám után ma radt köt vé nyek sze rény jö ve dé‐ ké ből él tem, rá szo rí tot tam ma gam, hogy hat évig havi 100 dol lár ból jöj jek ki. Könnye dén, ké nyel met len es kü dö zé sek nél kül le áll tam min den faj ta drog fo gyasz tás sal – be le ért ve az al ko holt és a kan na biszt is – majd nem egy év ti zed re, az ál mok vál tak az új, al ter na tív va ló ság gá. És a

Ji King.

Mi vel a „fe le lős ség vál‐ la lást” ki kény sze rí tő bel ső han got nem hal lot tam töb bé, a kí nai jós köny vet hasz nál tam he lyet te. Ha ma ro san oda ju tot‐ tam, hogy a leg egy sze rűbb dön tés re is kép te len vol tam nél‐ kü le. Rö vid láb jegy ze tet ír tam min den kér dés hez és vá lasz‐ hoz, és össze gyűj töt tem az ir dat lan mennyi sé gű egy más ra uta ló ada tot – sok fon tos és sok lé nyeg te len dol got. Meg vol‐ tam győ ződ ve, hogy raj ta va gyok a „spi ri tu á lis ös vé nyen”, s ez ta lán egy rö vid ide ig igaz is volt. De az ilyen mér té kű, meg szál lott ma gam ba for du lás ér te lem sze rű en be te ges tü‐ net, rö vid úton egy re ext ré mebb hi e de lem rend sze rek en ge‐ del mes rab szol gá ja let tem. Az egyik ilyen a cö li bá tus volt – meg in gat ha tat lan meg‐ győ ző dé sem mé vált, hogy alap ve tő szük ség van rá bel ső fej lő dé sem ér de ké ben. Ál ma im és a

Ji King

újra és újra meg‐ erő sí tet tek eb ben. Ez volt a leg na gyobb ki hí vás. Szen tül hit‐ tem, hogy az egóm nak min den ki hí vást el kell fo gad nia,


amit bel ső Énem ta ní tá sá nak ér té ke lek. (Ad dig ra tö ké le te‐ sen ma ga mé vá tet tem a jun gi el mé le tet, és Jung el kép ze lé‐ se it arra hasz nál tam, hogy a lel kem ből fel buk ka nó leg őrül‐ tebb kép re is ra ci o ná lis ma gya rá za tot ad jak.) El sze gőd tem Énem szol gá la tá ba (nagy „É”-vel szem ben Jung ki fe je zé sé‐ vel), s az bár mit kö ve telt, kész vol tam meg ad ni. Íme egy pél da, csak hogy ér zé kel tes sem, mi fé le vi lág ban él tem ak ko ri ban: meg is mer ked tem egy fi a tal nő vel, aki há‐ zat bé relt a föl dem szom széd sá gá ban. Ér tel mes, von zó és tel je sen mo dern gon dol ko dá sú volt, én pe dig cö li bá tus ban él tem, és ez igen ne he zen ment. Egy este lá to ga tó ba jött, és szem től szem be meg kér dez te, nem alud hat na-e ná lam. Me sél tem neki az „ös vé nyem ről”, és el mond tam, hogy bár elég gé von zó dom hoz zá, en ge del mes ked nem kell „Énem” aka ra tá nak. Jel lem ző mó don azt aján lot tam: „Kér dezzük meg a

Ji Kin get.”

Ő is jó öt let nek tar tot ta, maga dob ta az ér‐ mé ket. A vá lasz? A negy ven né gyes he xag ram jött ki, vál to zó vo na lak nél kül. En nek az alak zat nak egyik ol va sa ta a

„Kí sér‐ tés”.

Az íté let így szól: „A

Kí sér tés

azt jel zi, hogy egy erős ésbá tor nő tű nik fel. Nem jó ilyen nőt el ven ni.” Is me rő söm tel‐ je sen le volt tag lóz va: „Ez rám vo nat ko zik?” Ke se rű en ne vet‐ tem. A vá lasz jel lem ző volt, tel je sen egy be vá gott az él mé‐ nye im mel, csak egy bo lond en ged te vol na el a füle mel lett. Ba rá tok ma rad tunk az én mér cém sze rint, sze rin tem még tán tisz telt is érte, mi vel nyil ván va ló an nem volt könnyű do‐ log ezen az ös vé nyen ma rad ni. 1984 vé gé re ta lán a kli ni kai őrü let ha tá rán vol tam. Már a leg egy sze rűbb szük ség le te i met sem vol tam ké pes el lát ni. Egy olyan el kép ze lés rab szol gá ja let tem, mely mai na pig ho‐ má lyos előt tem, de ami ugyan ak kor tö ké le te sen egy be vá‐ gott ta pasz ta la tom mal. Va la mi raj tam kí vül ről vagy be lül ről, vagy mind két hely ről tá ma dó erő a leg vég ső pon tig kény‐ sze rí tet te a fo lya ma tot. Egy hi deg, téli na pon va la mi se be‐ sült, nagy mé re tű ál lat hát bor zon ga tó nyö gé se i re éb red tem, mint ha egy hal dok ló bö lény or dí ta na. Csak ak kor ré mül tem meg iga zán, mi kor rá jöt tem, hogy a hang be lő lem jön.


Egész éj jel for go lód tam, haj nal ban ki lép tem a ház ból a fris sen hul lott hóra. Amer re csak néz tem össze füg gő fe hér‐ ség, tel je sen friss, se ál la ti, se em be ri nyom nem volt se hol. Az első nyom, ami re fi gyel mes let tem, egy hosszú, a hóba hú zott vo nal volt, mint ha egy gye rek bot tal raj zol ta vol na. Vagy har minc láb hosszú volt, kö rü löt te sem mi nyom. Az tán lát tam még egyet, egy rö vi deb bet, há rom vagy négy láb hosszan. Az tán töb bet. Be jár tam az egész bir to kot, és cso‐ dál tam eze ket a fura, cél ta la nul szét sza la dó vo na la kat a hó‐ ban, az egy mé ter es től egé szen a ti zen öt mé te re sig min den‐ fé le mé ret ben. A sem mi ben kez dőd tek és ott is ér tek vé get. A kör nye ző me ző kön egyet sem ta lál tam. Csak a ke rí té sen be lül vol tak vo na lak, min den hol más hol érin tet len, jel te len fe hér ség.Hon nan jö het ez az össze-vissza kal li grá fia, ho gyan raj zol‐ ták? Alig két cen ti mé lyek vol tak, és raj tuk kí vül sem mi nyom. Ilyen vo na la kat csak egy mé lyen re pü lő he li kop ter ből ki ha jol va raj zol ha tott vol na va la ki egy hosszabb bot tal, de hát ez elég gé ab szurd.Az egyet len va la mi re való ma gya rá zat, hogy az erős stressz pol ter ge ist je len sé get hoz hat lét re. Kö rül be lül ak kor éb red tem rá, hogy ha to vább ra is a vá lasz tott „ös vé nye‐ men” ma ra dok, vé gem van. Az erős hi e del mek azon ban nem eresz tet tek könnyen. Két évem be ke rült, mire a leg szi‐ lár dabb má ni á mat is le vet kőz tem. Még min dig tele va gyok kar co lá sok kal, és nem is gon dol ha tok arra, hogy tel je sen meg sza ba dul jak a ha tá sá tól. TA NUL SÁG: A pszi chén be lü li erő vagy ér te lem ké pei nem fel tét le nül jó in du la tú ak vagy hasz no sak. Jun gi ter mi nu sok‐ ban szól va, ha lé te zik is ben nünk egy ki tel je se dést ke re ső én, azért van nak még bő ven egyéb au to nóm komp le xu mok, me lyek a sa ját cél ja i kat kö ve tik. Köny vem lé nye gé ben an nak vizs gá la ta, hogy a pszi chot‐ róp nö vé nyek mi ként en ged nek be pil lan tást az em be ri tu dás


leg mé lyebb szint je i re, s hogy az érin tett nö vé nye ket szo kás‐ sze rű en fel hasz ná ló sá má ni tár sa dal mak hi e del mei a nö vé‐ nyek ere jé ről és az ál ta luk fel éb resz tett vi lá gok ról egy be‐ cseng nek, füg get le nül az idő, a tér és a kul tu rá lis kü lönb sé‐ gek tá vol sá ga i tól. Kö zöt tük ta lán a leg szem be szö kőbb az a hi e de lem, hogy min den nö vény faj egy „szel le mi lény” ott ho na, akit leg több‐ ször ta ní tó mes ter nek te kin te nek, s aki ké pes a nö vényt fo‐ gyasz tó egyén nel kap cso lat ba lép ni. Az aláb bi rész let ben egy ant ro po ló gus fog lal ja össze eze ket az ál ta lá nos kép ze te‐ ket, az ide vo nat ko zó iro da lom egyéb ként igen bő sé ges: A drog hasz ná lat ból fa ka dó pszi cho pa to ló gi kus ha tá so kon túl, a ren del ke zés re álló ada tok ból azt lát juk (...), hogy nem egy tár sa da lom kö zel azo nos hi e de lem rend szer rel ren del ke zik. A hal lu ci no gén nö vé nyek hez kap csol ha tó, ele‐ ven szel le mek kép ze te min den hol meg ta lál ha tó. A sá mán a rá bí zott kö zös ség vé del mé ben fel is kelt he ti eze ket az erő ket. E szel le mek min dig ha tal ma sab bak az em ber nél, a ve lük való kap cso lat a túl vi lág gal össze függ, s ke vés sé le‐ het ural ni.

7

A nyu ga ti em be rek ha gyo má nyo san meg mo so lyog ják eze‐ ket a ba bo ná kat – eff é le naiv kép ze tek nem tar toz hat nak a mo dern tu do má nyos gon dol ko dás egye te mes vi lág ké pé be. A fen ti ti zen két, sze mé lyes jel le gű tör té net alap ján leg alább azt el kell is mer ni, hogy nem is me rünk min den ada tot az em be ri tu dat ter mé sze té vel kap cso lat ban. Sőt, az em be ri tu dás mi ben lé te maga is ak ko ra rej tély, hogy il le nék el is‐ mer ni: szin te sem mit nem tu dunk még róla! E tu dat lan ság, ami a lo gi kus ma gya rá za tok ban való tet szel gés sel egé szül ki, gyak ran oda ve zet, hogy egyik ext ra va gáns hi po té zi sün‐ ket a má sik kal cse rél jük fel:


A ma za té kok azt mond ják, hogy a

[Psi lo cy be cu ben sis]

gom bák be szél nek. Ha egy sá mánt kér de zünk, hogy hon‐ nan ve szi kép ze te it, va ló szí nű leg azt vá la szol ja: nem én mon dom, ha nem a gom ba. A gom ba nem be szél, ez a ter‐ mé szet pri mi tív ant ro po mor fi zá ci ó ja, hi szen csak az em ber ké pes be széd re; aki meg et te a gom bát, s ha ért a me sé lés mű vé sze té hez, kü lön le ges ké pes sé ge lesz a be széd re, ez min den... Olyan ér zés le het ez, mint ha va la ki meg mon da‐ ná, mit kell me sél ni: a sza vak egy más után buk kan nak fel a tu dat ban, anél kül, hogy ke res ni kel le ne őket: ha son ló je‐ len ség ez a szür re a lis ták au to ma ti kus írá sá hoz, az zal a kü‐ lönb ség gel, hogy itt a tu dat fo lyam nem a szét ta go zó dás, ha nem az össze tar to zás je gye it mu tat ja: je len té sek ra ci o‐ ná lis ki fe je ző dé se. (...) Olyan ez a sá mán szá má ra, mint ha raj ta ke resz tül a lét fe jez né ki ön ma gát.

8

A „mint ha” el le né re is leg alább ennyi re ho má lyos do log ar ról el mél ked ni, hogy a „lét” mint gom ba szel lem be szél va‐ la ki ré vén. A fő kér dés rejt ve ma rad: ho gyan be szél het va la‐ ki „ide gen”, va la ki „ne mén”, a sa ját lel kem ből? A „naiv” ma‐ gya rá zat sze rint, va la hol len nie kell egy

má sik vi lág nak,

ta‐ lán egy tel je sen új mul ti verzum nak, mely ből lát ha tat lan, de ér tel mes lé nyek kom mu ni kál nak ve lünk. A tu do má nyos ér te‐ ke zők ezt az el mé le tet „du a liz mus nak” be cé zik, s a ra ci o ná‐ lis el mél ke dés vesz té nek tart ják. Azon ban a bo nyo lult té mák ra sok szor új fényt vet a leg‐ egy sze rűbb ma gya rá zat elő íté le tek nél kü li vizs gá la ta. De ha ez az egész úgy is egy rej tély, mi fé le ada lé kok kal szol gál hat ne künk az, ha leg alább rész ben el fo gad juk, hogy a nö vé‐ nyek is érző lé nyek, akik ké pe sek az őket fo gyasz tó val kom‐ mu ni kál ni, vagy hogy bi zo nyos nö vé nyek mo le ku lái tes tet‐ len in tel li gen ci át idéz het nek fel a lé lek ben, mely érző mes‐ ter ként mu tat ko zik? Er ről szól ez a könyv, de mi előtt meg kér ném az ol va sót, hogy te gye ma gá é vá e ra di ká lis fel te vé se ket, sze ret ném


elő ször a jó zan gon dol ko dás szá má ra is el fo gad ha tó vá va rá‐ zsol ni őket. Az aláb bi hi po té zi sek, me lyek em pi ri kus ta pasz‐ ta la ton ala pul nak, meg fe le lő kez dő pon tot szol gál tat nak a maj dan kö vet ke ző fej te ge té sek szá má ra. 1. Az em be ri pszi ché meg ha lad ja a tes ti lé tet, te hát mul‐ ti di men zi o ná lis lé nyek va gyunk. 2. Az ego nem a pszi ché kö zép pont ja, pusz tán egy olyan na gyobb va ló ság tér be li és idő be li ré sze, mely ama hely ről nyil vá nít ja ki ma gát, ame lyet az ego sa ját tu dat‐ ta lan ja ként ész lel. 3. A tér/idő csak rész le ges va ló ság: ha szó sze rint vesszük, ak kor a ma te ri a lis ta ál lás pont il lú zió. 4. A tu dat az ener gia egyik for má ja. 5. Mi vel anyag és ener gia ugyan an nak az alap ve tő je len‐ ség nek két meg nyil vá nu lá sa, más di men zi ók ban az anyag ener gia, és for dít va. 6. Bi zo nyos di men zi ók ban a gon do la tok „fi zi kai” lé te zők. 7. Az ego tu da tá ra me rő le ges di men zi ó ban e tes tet len in tel li gen ci ák olyan va ló sá go kat ér zé kel nek, me lyek nor má li san tu dat ta la nok az ego szá má ra. 8. „Éle tük so rán” e rej tett erők az ok ság tér/idő kép ze te in túl mű köd nek, gyak ran szim bo li ku san tük rö zik az ego szub jek tív fi zi kai va ló ság bé li ta pasz ta la tát (szink ro ni ci‐ tás).9. Má sok lel ki ener gi á ja tu da to san vagy ön tu dat la nul össz pon to sít va köz vet le nül be fo lyá sol hat min ket – tes ti‐ leg-lel ki leg egy aránt. 10. Az idő a tu dat hoz vi szo nyul és el vá laszt ha tat la nul ah‐ hoz van köt ve. Fel tű nő, hogy mind egyik hi po té zis össz hang ban áll a sá‐ má ni vi lág kép pel, s ez utób bi gya kor ta ér he tő el, erő sít he tő fel vagy ér zé kel he tő tu dat mó do sí tó anya gok se gít sé gé vel.


Jegyzetek:

1. Lu koff(1990) „Trans per son al psy cho logy re se arch re vi‐ ew: psy cho ac ti ve subs tan ces and trans per son al sta tes, ” (Pszi cho ak tív anya gok és transz per szo ná lis ál la po tok transz per szo ná lis pszi cho ló gi ai vizs gá la ta)

The Jour nal of Trans per son al Psy cho logy,

Vol 22:2.2. Le a ry, T. (1964)

The Psy che de lic Ex ve ri en ce, A Ma nu al ba s ed on the Ti be ti an Book of the Dead,

(A pszi che de li‐ kus él mény: ké zi könyv a ti be ti Ha lot tak Köny ve alap ján) Uni ver sity Bo oks, New Hyde Park, NY, 139. old. 3. Ugyan ott,4 .Fox, 0. (1962) Ast ral Pro jec ti on:

A Re cord of Out-of-the- Body Ex pe ri en ces,

(Aszt rá lis ki ve tü lés: tes ten kí vü li él mé‐ nyek jegy ze te) Uni ver sity Bo oks, New Hyde Park, N% 34- 35 old.5. Wil helm, R., and Bay nes, C (1967)

The I Ching,

Bol lin‐ gen Se ri es XEK, Prince ton Uni ver sity Press, Prince ton, NJ, 10. old. Ma gya rul:

A Ji King – A Ri chard Wil helm fé le vál‐ to zat.

Pres sing La jos for dí tá sa, Ori ent Press, Bu da pest, 19926. Gróf, S. (1975)

Re alms of the Hu mán Un con ci ous

(Azem be ri tu dat ta lan bi ro dal mai) Vi king, NY, 201, old. 7. Dob kin de Rios, M. (1990)

Hal lu ci no gens: Cross cul tu ral Pers pec ti ves,

(A hal lu ci no gé nek: Kul tú ra kö zi pers pek tí‐ vák) Prism Press, Dorset, Eng land, 193-199. old.8. Munn, Hen ry (1973) „The mush ro oms of lan gu a ge, ” (A nyelv gom bái) in: Ha mer, ed.,

Hal lu ci no gens and Shat‐ na nism

(A sá má niz mus és a hal lu ci no gé nek) Ox ford Uni‐ ver sity Press, Lon don, 88. old.


MÁSODIK FEJEZET

Sámáni dimenziók

Úgy hi szem, hogy a tu dat ról ké szí tett leg pon to sabb tér‐ kép a sá má nok tér ké pe. E sze rint a vi lág nak van egy „kö‐ zép pont ja” (ter mé sze te sen ben nünk), és ami kor meg ér ke‐ zünk oda, ak kor egy füg gő le ges ten gely men tén utaz ha‐ tunk fel és le. Lé tez nek égi, po ko li és pa ra di cso mi vi lá gok. E vi lá gok nyíl nak meg szá munk ra a sá má ni uta zás so rán, s úgy hi szem kö te les sé günk, hogy fel fe dezzük e te rü le te ket, és hogy tu dá sun kat to vább ad juk a lé lek fel tér ké pe zé se iránt ér dek lő dők nek. A je len tör té nel mi pil la nat ban ta lán ez a leg iz gal ma sabb uta zás, ami re vál lal koz ha tunk.

1

Az el múlt két év ti zed ben hi he tet le nül sok könyv és cikk író dott a sá má niz mus ról. A mos ta ni ér te ke zés hez elég annyi is me ret, me lyet a fen ti idé zet tar tal maz. Lé nye gé ben a sá‐ má ni tér kép a va ló ság „ma ga sabb di men zi ó it” raj zol ja meg, me lye ket a tu da ton ke resz tül ér he tünk el. Mind emel lett azért ve gyük ész re, hogy a fen ti de fi ní ció há‐ rom di men zi ós fo gal mak ra épül. A test ki mon dat la nul is a lel‐ ket hor do zó tar tály, mely úgy szin tén ma gá ban hor doz za a fel ső és alsó vi lá gok hi e rar chi á ját, me lyek egy köz pon ti füg‐ gő le ges ten gely men tén he lyez ked nek el. Mint hol mi kí nai do bo zok, vi lá gok van nak vi lá gok ban, s azok megint má sok‐ ban. Fi gye lem be véve a há rom di men zi ós tér be való fi zi kai


be zárt sá gun kat, ta lán még ez a leg könnyeb ben el kép zel he‐ tő

me ta fo ra

a ta pasz ta lás transz cen dens bi ro dal ma i ra. A „di men zió” szó már annyi ra el csé pelt, hogy gyak ran nem is for dí tunk rá kel lő fi gyel met. De mit is je lent ez pon to‐ san? Mi vel meg ér té se lét fon tos sá gú a meg vál to zott tu dat ál‐ la po tok ku ta tá sá hoz, egé szít sük ki ér te ke zé sün ket még egy de fi ní ci ó val: Könnye dén el kép zel het jük a nul la di men zi ós pon tot, az egy di men zi ós (hosszú ság) vo na lat, a két di men zi ós sí kot (szé les ség, hosszú ság) és a tér be li tár gyat, egy koc kát vagy göm böt, há rom di men zi ó val (szé les ség, hosszú ság, ma gas ság). (...) Ma nap ság

szi lárd tár gyon,

azaz anya gitár gyon, a szó euk li de szi ér tel mé ben

há rom di men zi ós

tár‐ gyat ér tünk.

2

Mind eb ből lát ha tó, hogy mind egyik szár maz ta tott di men‐ zió az elő ző re „me rő le ge sen” ren de ző dik. Ez a fel épü lő so ro‐ zat olyan kö vet ke ze tes elv, mely ma ga sabb di men zi ó jú rend sze rek épí té sét is meg elő le ge zi. Te hát az egy di men zi ós vo nal is „me rő le ges” a null di men zi ós pont ra, a két di men zi ós sík „me rő le ges a vo nal ra, és így to vább. Ha az elv kö vet ke‐ ze tes, ak kor nyit va az út a négy di men zi ós tér felé. De me‐ lyik di men zió „me rő le ges” a koc ká ra, hang zik a lo gi kus kér‐ dés?Ké pi leg le he tet len meg je le ní te ni, hi szen há rom di men zi ós tér ben ér zé ke lünk. A pont, a vo nal, a sík és a koc ka még könnyen fel fog ha tó. Az első há rom irányt egy gyer mek is könnye dén meg kü lön böz te ti, a négy di men zi ós tér kö rül írá sa vi szont még a tit kos ta nok hir de tő i nek is ne héz sé get okoz. A „me rő le ges” szót ezért ab ban az ér te lem ben hasz ná lom, hogy bár me lyik, az elő ző di men zió ha tá ra it meg ha la dó szög vagy irány me rő le ges az elő ző re. (A de rék szög geo met ri ai ér te lem ben pusz tán az el kép zel he tő ség mi att szük sé ges.)


Mi vel a há rom di men zi ós te ret né pe sít jük be, igen ne héz el kép zel nünk, mi is le het a koc ká ra me rő le ges, hi szen min‐ den egyes kül ső di men zió egy sze rű en egy már lé te ző di‐ men zió ki ter jesz té se vol na. Va jon a há rom fe let ti tér di men zi‐ ók nál a me rő le ges ség ana ló gi á ja nem mű kö dik? A lo gi kai kö vet ke ze tes ség az el len ke ző jét kö ve te li. De ho gyan? A va ló ság sá má nok ál tal ki dol go zott mo dell jé nek leg ele‐ mibb fel is me ré se, hogy a há rom di men zió egyet len lo gi kus, me rő le ges ki ter jesz té se a „bel ső” le het. Ak kor vá lik ez vi lá‐ go sab bá, ami kor ki de rül, hogy a fo lya mat ból nem re keszt‐ het jük ki a meg fi gye lőt: min den meg fi gye lés szub jek tív ta‐ pasz ta la ton alap szik. A kö zép pont ból, a „pont ból” (a szub‐ jek tív lé lek ből) szár ma zó ér zé ke lés áll az első he lyen, a há‐ rom kül ső di men zió in nen ter jed szét. Ki csit meg za var ja a ké pet, hogy pél dá ul bár ki meg vizs gál hat ja egy ház há rom di‐ men zi ós ki ter je dé sét a há zon kí vül is, de ez nem cá fol ja azt, hogy

én min dig a kö rü löt tem levő tér/idő kö zép pont já ban va gyok.

In nen től kezd ve vá lik a sá má nok vi lá ga fel fog ha tó vá, mi‐ vel

a tu dat több di men zi ós je len ség.

Min den meg fi gye lő sa ját ta pasz ta la tá nak kö zép pont já ban van, ez a tény va la mi lyen „hát tér va ló ság ra” mu tat (a tu dat ta lan ra), mely ből a kü lön ál‐ ló tu da tok a fi zi kai tér be ve tül nek. Mind ez egy be cseng Jung el mé le té vel a

kol lek tív tu dat ta lan ról

vagy az

ob jek tív lé lek‐ ről:

eme el mé let nem egy sze rű en a tu dat ta lant té te le zi föl, de an nak szer ke ze tét, he lye it, vagy he lye i nek hi e rar chi á ját is le ír ja az ext ra di men zi o ná lis tér ben. A kö vet ke ző idé zet a „há rom vi lág” szin te ál ta lá nos sá má ni kép ze tét írja le. Ter‐ mé sze te sen a Fel ső és Alsó vi lá gok a Kö zép ső, „kül ső”, há‐ rom di men zi ós vi lág hoz ké pest „bel ső ek”, azaz „me rő le ge‐ sek”.A leg több sá má ni kul tú ra sze rint az uni verzum leg alább há rom szint ből áll: a Kö zép ső vi lág olyan, ahogy azt meg is‐ mer tük, ez a nor má lis em be ri tör té né sek vi lá ga. Alat ta az Al‐ só vi lág, a hol tak és ve szé lyes szel le mek ta nyá ja, fe let te az


Égi vi lág, ami gyak ran a Nap lak he lye, más hol a transz cen‐ dens tu dat va ló sá ga.

3

Et től lesz a fi zi kai test egy faj ta tar tály, mely ben meg fér‐ nek ma ga sabb di men zi ó jú rend sze rek. Há rom di men zi ós fo‐ gal mak sze rint nyil ván va ló an lo gi kát lan olyan tar tály ról be‐ szél ni, mely ki sebb, mint ami be le fér, de ha újabb di men zi ó‐ kat il lesz tünk

a

rend szer be, ak kor ez már nem fel tét le nül ki‐ zá ró ok Más kép pen is el kép zel het jük ezt, ha a tér/idő re mint a bel ső vég te len ki ve tü lé sé re gon do lunk. Va jon mi lyen le het két di men zi ós lény ként a koc ka va la me lyik lap ján élni? Ta lán nem vi lá gos el ső re, de sa ját vi lá gunk ak kor öt má sik, lát ha‐ tat lan, s a mi énk hez ha son la tos, két di men zi ós vi lág gal érint‐ kez ne, mind egyik ben egye di né pes ség gel. For dít suk ezt át há rom di men zi ó ba, és in tu i tí ve már is át érez het jük, ho gyan fér het el a töb bi vi lág oda benn. Kis idő be te lik, de ha össze‐ áll a kép, töb bé nincs sem mi „rej tel mes” e sá má ni vagy az egyéb meg vál to zott tu dat ál la po tok kal kap cso lat ban, sőt a dol gok nem egy sze rű en hi he tő ek, ha nem ma guk tól ér te tő‐ dő ek lesz nek. Ami lyen ha tal mas oda kinn a vi lág, olyan ha tal mas a bel‐ ső, a szív ló tu szá ban. Meg van ben ne a menny és a föld, a nap, a hold, a fény for rá sa és min den egyes csil lag. Ami ben ne van a mak ro koz mosz ban, az a mik ro koz mosz ban is meg ta lál ha tó.

4

Más kép pen a szub jek ti vi tás és ob jek ti vi tás (sze mé lyes és sze mély te len) kü lönb sé gé től kö ze lít ve ért het jük meg mind‐ ezt. Elő ször is va ló sá gos ob jek ti vi tás egyet len kü lön ál ló (szub jek tív) meg fi gye lő szá má ra sem le het sé ges. Ha le het‐ sé ges vol na egy ilyen szem szög ki vá lasz tá sa, töb bé nem vol na kér dés, hogy mi az „igaz ság”, mi vel min den meg fi gye‐ lő szá má ra vi lá gos vol na. Mi vel nem le he tünk ob jek tí vek, csak

re la tív ér te lem ben,

az „ob jek ti vi tás” a kép ze let egyik funk ci ó ja ma rad. Azaz, el kép zel he tem, hogy mi az ob jek ti vi‐


tás, de én ma gam, iga zi vagy vég ső ér te lem ben, nem le he‐ tek ob jek tív, csak is „in terszub jek tí ven” azaz tár sa dal mi lag elő ál lí tott sza bá lyok nak meg fe le lő en. Ilyen pél dá ul a tu do‐ má nyos meg kö ze lí tés is. A min den na pi élet ben nél kü löz he‐ tet len a sze mély te len, ob jek tív meg egye zés (kon szenzus), de sose fe led jük, hogy az egész (akár a pénz) mind össze el‐ vo nat ko za tás, me lyet a tár sa dal mi kap cso la tok fenn tar tá sá‐ nak ér de ké ben ta lál tunk ki. Az élet el sőd le ges té nye a szub jek tív, sze mé lyes ta pasz ta‐ lat: ezt nem le het le ta gad ni vagy meg ke rül ni. Ez nem azt je‐ len ti, hogy nem lé te zik ob jek tív min den ség, csak azt, hogy mi szub jek tí ve ész lel jük. Az ob jek tív

mul ti verzu mot

úgy le‐ het el kép zel ni, hogy az az összes szub jek tív ta pasz ta lat összes sé ge, plusz az, ami től „ön ma ga”, azaz az Uni verzum. Még a kép ze le tünk is meg zök ken ilyen mér té kű kon cep tu a li‐ zá lás lát tán: az Uni verzum ob jek tív meg lá tá sá hoz raj ta kí vül kel le ne len nünk. Mind azon ál tal az egy- és két di men zi ós te ret arány lag ob‐ jek tí ven át lát hat juk, mi vel „fent ről és kint ről” lá tunk rá. A há rom di men zi ót már ne he zebb így lát ni, mert mi is be le fog‐ lal ta tunk, te hát a há rom di men zió ob jek tív szem lé lé sé hez egy me rő le ges di men zi ó val „kül sőb ben”, azaz a ne gye dik tér di men zi ó ban kel le ne len nünk. Ha mind ezt in teg rál juk sá‐ má ni mo del lünk be, azt lát hat juk, hogy a há rom nál ke ve sebb tér di men zió az em be ri lé nyek szá má ra

kül ső,

míg a há rom‐ nál ma ga sab bak

bel ső ek.

Te hát a há rom fe let ti di men zi ók mind tu da ti vagy pszi chés jel le gű ek. Eb ből az kö vet ke zik, hogy egy négy di men zi ós lényt

szub jek tí ven

va la mi bel ső hang ként vagy hal lu ci ná ci ó ként ér zé kel nénk. Áll junk meg egy pil la nat ra, és kép zel jük el a négy di men‐ zi ós te ret. Ott van mel let tünk, de nem tu dunk rá mu tat ni. Nem rej tőz he tünk el úgy, hogy egy négy di men zi ós lény meg ne lás son kí vül ről, be lül ről tö ké le te sen.

5


Ne tö rőd jünk most az zal a le he tő ség gel, hogy a négy di‐ men zi ós lé nyek, mint ami lye nek az ufók, ho lo gra fi ku san be‐ le ve tít he tik ma gu kat a mi fi zi kai te rünk be. Így a bel ső az egyet len le he tő ség egy em ber szá má ra, hogy ma ga sabb di‐ men zi ók lé nye i vel ta lál koz zon: nyil ván va ló pél da erre a ski‐ zof ré nek ál tal hal lott „bel ső hang”. Te hát már maga az a tény, hogy a tu dat sze mé lyes, di men zi ó kon át ve ze tő, több va ló sá got össze kö tő híd, meg ma gya ráz za, mi ért nem ír ha tó le a sá má ni ál la pot há rom di men zi ó ban. Noha kép zelt elő írá‐ sa ink bi zo nyos ér te lem ben „ob jek tí vek”, nem tud juk tár gyi a‐ sí ta ni a tu da tot ab ban, amint ép pen fel mé ri ma gát ezek kel az esz kö zök kel. Ez

ép pen azért

van így, mert

a tu dat mul ti‐ di men zi ós,

te hát sa ját di men zi ó já ból fel mér he tet len. A má sik gond, hogy mi vel el sőd le ges ta pasz ta la ta ink há‐ rom di men zi ó sak, a nyel vünk is az. Le he tet len ség sze man ti‐ ka i lag he lye sen be szél ni a hi per tér ről, hi szen a nyelv csak me ta fo ri ku san kö ze lít he ti meg. Pél dá ul a „menny” szó gyak‐ ran transz cen dens pa ra di cso mot je löl, mi vel a mi énk nél „ma ga sabb nak” él jük meg. Egy há rom di men zi ós ké pet hasz ná lunk egy bel ső, a há rom di men zi ót tel je sen meg ha la‐ dó ál la pot le írá sá ra.

Sze man ti kai ér te lem ben

a „menny” szóa föld fe let ti csil la gos eget je lö li, mely Há rom di men zi ós vég‐ te len be tá gul. A me ta fo ri kus „menny” ez zel szem ben egy bel ső mul ti verzum rész le tét je len ti, mely min den tu da ti mó‐ dot fel ölel, a po ko li di men zi ó kat is be le ért ve. Köz na pi ér te‐ lem ben a menny fent, a po kol lent van, de a hi per tér szem‐ szö gé ből mind ket tő

bent

ta lál ha tó. Fon tos meg je gyez ni, hogy ez a me ta fo ri kus elv mind két irány ba mű kö dik: az ál mok, a tu dat ta lan pszi ché (hi per tér) nyel ve ál ta lá ban a tu dat sza vak ba nem fog lal ha tó ál la po ta i‐ nak me ta fo rái, me lyek en nél fog va nem ala kít ha tó ak hét köz‐ na pi nyelv vé. Pszi che de li kus és sá má ni tu dat ál la po tok gyak‐ ran ha son ló mó don le ír ha tat la nok. Azaz a hi per tér lé nyei füg get le nül at tól, hogy sa ját disszo ci ált, pszi cho ló gi ai komp‐ le xu ma ink vagy iga zi „ide ge nek”, leg több ször (kü lö nö sen az ál mok ban) ma ga sabb di men zi ó jú va ló sá gok me ta fo rá i ként


je lent kez nek. Bár nem al kal maz kod nak meg szo kott, há rom‐ di men zi ós vá ra ko zá sa ink hoz, azért nem biz tos, hogy sa ját te rük ben sem va ló sá go sak. Di men zi ók ról be szél ni hely te len az idő nél kül. Már kül ső vi‐ lá gunk újabb le írá sai is „tér-idő kon ti nu um ról”, vagy egy sze‐ rű en tér idő ről be szél nek. Íme egy kis sű rí tett össze fog la lás: A ne gye dik di men zi ót (...)

Her mann Min kows ki

ve zet tebe a mo dern köz tu dat ba, aki 1908-ban úgy fo gal ma zott, hogy Ein stein al kal ma zott re la ti vi tás el mé le te nem más, mint an nak ki mon dá sa, hogy vi lá gunk nem há rom, ha nem négy di men zi ós, a ne gye dik di men zió pe dig len az idő. Mi‐ vel a „tér” há rom di men zi ót je lent, Min kows ki nem „négy‐ di men zi ós tér ről”, ha nem „négy di men zi ós tér/idő kon ti nu‐ um ról” be szélt.A há rom tér be li di men zi ó ra elég úgy gon dol ni, mint tér‐ be li ki ter je dés re. Könnyű a kö vet ke ző lé pés ben a ne gye dik di men zi ót az idő be li ki ter je dés sel azo no sí ta ni, azaz min‐ den tárgy ne gye dik di men zi ó ja az idő tar ta ma.

6

Ah hoz, hogy ezt be il leszt hes sük a sá má ni koz mosz kép be, fel kell is mer nünk, hogy az idő el vá laszt ha tat lan a tu dat tól. Az idő össze van köt ve a tu dat tal. Az em ber ké pes meg‐ ta pasz tal ni az időt, ki nyo moz hat ja az örök ké va ló ság vál to‐ zá sa it, de so ha sem tud hat ja, hogy tőle füg get le nül, ön ma‐ gá ban is lé te zik-e. A tu dó sok és fi lo zó fu sok egy aránt fog‐ lal koz nak vele, és va ló ban, a leg na gyobb kér dés az idő ob‐ jek tív léte, a tu dat ról való le vá lasz tá sa – ez az idő tu do má‐ nyos meg ér té sé nek egyik leg fon to sabb kér dé se.

7

Eb ből kö vet ke zik, hogy noha az időt az „idő tar tam” di men‐ zi ó já nak kép zel het jük el, még is szub jek tí ven ál lan dó nak, „nul la di men zi ós” je len nek ér zé kel jük:


Az idő vo nal hoz ha son la tos, me lyen egy pont a múlt ból a jövő felé igyek szik. Ez a je len. Mi vel pont, ezért vég te le‐ nül rö vid (...) Mi vel egye dül a je len lé te zik, a múlt nak vége, a jövő pe dig még itt sincs, az eff é le idő fo ga lom még az élet te len vi lág le írá sá ra is al kal mat lan. Még is csak ennyi re va gyunk ké pe sek.

8 5

Ez a pa ra do xon úgy old ha tó fel, ha be lát juk, hogy az idő az ál lan dó ság

meg fi gye lő köz pon tú szub jek tív ta pasz ta la ta

ahá rom di men zi ós je len ben. Így az „idő tar tam di men zi ó ként” fel fo gott idő a tu dat két funk ci ó ján ala pul: az em lé ke ze ten és a kép ze le ten. Mi vel

em lé kez he tünk

a múlt ese mé nye i re és

el kép zel het jük

a jö vőt, a múl tat és a jö vőt csak tu da tos je le nünk ter mé ke ként

ta pasz tal hat juk

meg. Eb ből az kö vet‐ ke zik, hogy az idő (a köz vet len je len) me rő le ges a tu dat ra, hi szen az em lé ke zet (a múlt) és a kép ze let (a jövő) mind a pszi ché al ko tó ele mei. En nél fog va ha az idő di men zió, ak kor a tu dat is az, hi szen lé tük ben el vá laszt ha tat la nok. Ha fel idézzük azt a té telt, hogy min den ma ga sabb di men‐ zió me rő le ges az alat ta le vő re (ezek há rom di men zi ós kép ze‐ tek, de az alap elv túl mu tat a le írá son), ak kor ki mond hat juk, hogy a tu dat és az idő a tér re me rő le ges, en nél fog va mul ti‐ di men zi o ná lis je len ség. Vissza ér kez tünk a lé lek sá má ni ké‐ pé hez, mely ről vi lá go san lát szik, hogy a nyu ga ti pszi cho ló gi‐ á nál sok kal ta ár nyal tabb le írást biz to sít. Össze fog lal va, sa ját há rom di men zi ós va ló sá gunk a „kö‐ zép ső vi lág”, s mind az alsó, mind a fel ső vi lá gok ba a tu dat meg vál to zá sán át ve zet út. Mi vel a hi per tér me rő le ges az ego-tu dat ra, a tu dat lesz az a híd, mely a vi lá go kat össze kö‐ ti.A bel ső di men zi ók hoz való hoz zá fér he tő ség sok min de nen mú lik. Ál mo dás köz ben min den ki be lép ide, de a hip nó zis, a me di tá ció, a ke mény stressz és más ka ta li zá to rok, be le ért ve a pszi che de li kus dro go kat is, to váb bi be já ra to kat je len te nek. Eb ben a könyv ben a pszi chot róp nö vé nyek re irá nyu ló tu da‐


tos sá má ni szán dék ra össz pon to sít juk fi gyel mün ket, így pró‐ bá lunk meg be lép ni a hi per tér be. Ám a te rü let el kü lö ní té se után elő ször meg kell vizs gál nunk fel épí té sét és tar tal ma it.


Jegyzetek:

1. Mc Ken na, Te ren ce (1991), „Sac red Plants and Mys tic Re‐ a li ti es, ” (Szent nö vé nyek, misz ti kus va ló sá gok) in

The Ar cha ic Re vi val

(Az ősi új já szü le tés) Har per, San Fran cis‐ co, 250. old.2. Mc Laugh lin, S.C. (1979-80) „The re la ti on bet we en phy si‐ cal di men si ons and hig her cons ci ous ness, ” (A fi zi kai di‐ men zió és a tu dat kap cso la tá ról)

The Jour nal of Al te red Sta tes of Cons ci ous ness

(A meg vál to zott tu dat ál la po tok fo lyó ira ta) 5:65-82. old. 3. Ha li fax, Joan (1990) „The sha man’s ini ti ati on, ” (a sá má‐ ni be ava tás)

Re Vi si on,

Vol!3, No.2 (Ősz), 55. old.4. „Chan do gya Upa nis had” (1957)

The Upa nis hads

(AzUpa ni sá dok) Men tor, NY, 74. old. 5. Ruc ker, R. (1984)

The Fourth Di men si on

–

To ward a Geo‐ met ry of Hig her Re a lity

(A ne gye dik di men zió: a ma ga‐ sabb lé te zés geo met ri á ja felé) Hough ton Miff ün, Bos ton, 8. old.6. Mc Laugh lin,

op.cit.

7. Shal lis, Mi chael (1982)

On Time

(Az idő ről) Schoc ken,NY, 14. old.8. Cly nes, M. (1978)

Sen tics – the Touch oft he Emo ti ons,

An chor-Do ub le day, Gar den City, NY, 21. old.


HARMADIK FEJEZET

Számtalan világ – a világok sokféleségének tapasztalása

Va la mi kö zös kö te lék fűzi össze a föld összes sá mán ját. (...) Az, hogy ez a kö zös ség át nyú lik egy ér tel mű et ni kai és kul tu rá lis kü lönb sé ge ken, a mí to szok for rá sá nak, az em be‐ ri lé lek nek az ere jét és rej tel mes sé gét mu tat ja. (...) Lapp‐ föld től Pa ta gó ni á ig, a ko rai kő kor szak tól a mai idő kig meg‐ döb ben tő en ha son lí ta nak a sá má nok szer tar tá sai és ré vü‐ lé se ál tal meg idé zett ar che tí pu sok.

1

Na gyon ke ve set tu dunk a lé lek ről, ami azt je len ti, hogy nem csak a hi per tér ről, de ön ma gunk ról sem tu dunk so kat. A

bel ső di men zió

a kul tú rák és tör té nel mi ko rok meg fi gye lő i‐ nek mil li ó nyi le írá sa el le né re is

ter ra in cog ni ta

ma radt.Amel lett, hogy a sá má niz mus Fel ső és Alsó vi lág nak is me ri, ugyan ez a vi dék a gnosz ti ku sok Ple ro má já val, az ok kul tis ták aszt rá lis vi lá gá val, a ti be ti budd his ták Bar do já val, az auszt‐ rál benn szü löt tek Örök Álom ide jé vel, a mo dern pszi cho ló gia tu dat ta lan lel ké vel („pszi ché jé vel”) és a fun da men ta lis ta szek ták pok lá val és menny or szá gá val is azo nos. A lis ta szin‐ te vég te len hosszú ra nyújt ha tó, s kö te tek re rúg az él mé nyek össze ha son lí tá sa, de mos ta ni fej te ge té sünk höz elég annyi, hogy mind ezek a hi per tér, a tu dat szá má ra el ér he tő, bel ső di men zió le írá sai.








































































































































































































































































Jim DeKorne - Pszichedelikus Sámánizmus

Uploaded by

Jim DeKorne - Pszichedelikus Sámánizmus

Uploaded by

Share this document

You might also like